Az oroszok katonai agresszióját követően az egekbe szöktek az árak, kevés az alapanyag, Európa pedig igyekszik minél hamarabb függetlenedni a keleti olajtól, valamint az ércektől. 130 civil társadalmi szervezet közösen hívta fel a figyelmet arra, hogy az ukrán-orosz háború miatt milyen emberi jogsértésekre és környezeti rombolásokra kerül sor világszerte. A háttérben az áll, hogy az európai, de különösen a német gazdaság nagy mértékben függ az orosz fémektől, elsősorban a réztől, a vasérctől és a nikkeltől. A különböző kormányok az ukrán-orosz háború miatt most gőzerővel keresik az alternatív nyersanyag-beszerzési forrásokat. A potenciális olajtermelő országok, mint például Nigéria, Kazahsztán vagy az Egyesült Arab Emírségek súlyos környezeti károkról és az emberi jogok megsértéséről híresek. A francia TotalEnergies csoport olajfúrásokat és csővezetékeket tervez Uganda és Tanzánia ökológiailag rendkívül érzékeny régióiban.

A nikkelt Indonéziából és a Fülöp-szigetekről akarják pótolni, ahol a globális nikkelgyártás fele összpontosul. Különösen az utóbbi számít "veszélyes terepnek", mert 2016 és 2020 között Rodrigo Duterte elnök uralma alatt 166 földjogi és környezetvédelmi aktivistát öltek meg. A többségük a bányászat, a fakivágások és a duzzasztógátak ellen tiltakozott. Az új elnök Ferdinand Marcos Junior, aki Ferdinand Marcos diktátor fia és sokan attól tartanak, hogy a hivatali ideje alatt folytatódhatnak a gyilkosságok.

Nem egyszerűbb a helyzet Brazíliában sem, ahol a vasércbányászatot a Vale konszern uralja, amely a Thyssenkrupp kulcsfontosságú beszállítója. A marianai vasércbányákban 2015-ben bekövetkezett gátszakadásokban 19, míg a Brumadinhóban 2019-ben történt hasonló szerencsétlenségekben 272 ember halt meg, s ezek az esetek az elmúlt évtized legnagyobb gazdasági vonatkozású emberi jogi és környezetvédelmi bűncselekményei közé tartoznak.

Olaf Scholz német kancellár áprilisban telefonon egyeztetett Iván Duque kolumbiai elnökkel. Utóbbi a CNN-en azt nyilatkozta, hogy az országa haladéktalanul képes megnövelni a széntermelését. Kolumbia rendelkezik a világ egyik legnagyobb széntartalékával és nem használják ki energia kinyerésére. A probléma az, hogy az ott folyó külszíni bányászat miatt elüldözték a területekről a wayuú törzs tagjait és a bányaipar szó szerint elveszi a vizüket. A robbantások pedig nagy mennyiségben juttatnak a légkörbe szállóport és ezáltal súlyos légúti megbetegedéseket okoznak, különösen a gyerekeknél és az időseknél. Súlyosbítják a helyzetet a kényszeráttelepítések és a gyilkosságok. A kolumbiai alkotmánybíróság többször is megállapította, hogy az élelemhez, a vízhez, az egészséghez való emberi jogot figyelmen kívül hagyták.