Március közepéhez érve elmondhatjuk, hogy már több, mint egy éve kénytelenek vagyunk együtt élni egy vírussal, ami elsÅ‘ megjelenése óta teljesen felforgatta korábban megszokott életünket. A változások komoly gondot jelentettek egészségügyi szakembereknek és a témában laikusoknak egyaránt, és míg utóbbi jobb esetben megtehette, hogy messzirÅ‘l kerülje a veszélyes kontaktusok nagy részét, elÅ‘bbi valószínűleg nap, mint nap közvetlen ki volt téve a fertÅ‘zés kockázatának. Arról, miként borította fel a világjárvány nem csak a mi életünket, de a szakértÅ‘k munkáját is, RNDr. Vörös Teréziával, a Dunaszerdahelyi Regionális Közegészségügyi Hivatal járványügyi osztályának vezetÅ‘jével beszélgettem.

Mennyiben változott az ön munkája a járvány elÅ‘tti idÅ‘khöz képest?
Nagyon megváltozott, de nem csak az enyém, hanem az egész szakosztályé. A szakosztály munkája eléggé széles körű és sajnos amióta a koronavírus jelen van, fÅ‘leg azzal kell foglalkoznunk, ez pedig azt jelenti, hogy munkaidÅ‘nkön kívül, akár hétvégéken is kénytelenek vagyunk dolgozni.

Mit gondolt tavaly márciusban, meddig fog tartani, amíg a betegség városunk környékén is megjelenik?
Amikor ez az egész Kínában megjelent azt gondoltam, hogy hozzánk el sem jut majd, aztán mégsem így lett. Utána, mivel ugye légúti vírusról beszélünk, arra számítottam, hogy a nyár eljövetelével lecseng, megszabadulunk tÅ‘le és nem tér majd vissza, ebben tévedtünk.

Mennyire viseli a helyi egészségügyi háló a jelenlegi terhelést?
Sajnos egyre nehezebben, az esetek száma növekszik, több a súlyos beteg, elég csak összehasonlítani a tavaszi „idénnyel”. A fertÅ‘zöttek nagy része akkor tünetmentes volt, ezt jelenleg nem tudjuk elmondani, sÅ‘t az esetek jelentÅ‘s részében még csak nem is enyhe a tünetek lefolyása. Az orvosok is le vannak terhelve és a kórház is.

Ön szerint miért pont szeptemberben kezdtek el robbanásszerűen emelkedni az újabb esetek?
Szerintem tavasz után a nyár kifejezetten nyugalmas volt, legalábbis nálunk, hiszen júniusban már egyetlen pozitív esetünk sem volt, az emberek pedig elkezdtek „vándorolni”. Kirándulgatott mindenki, fellazult a fegyelem és az emberek nagy többsége valószínűleg azt gondolta vége van, sok országot meglátogattak, valószínűleg ezért is indult el szeptemberben a második hullám.

Mi lehet az oka, hogy a „Covid automata” bevezetése óta a legfertÅ‘zöttebb járások közé tartozunk?
Az egyik oka, hogy valóban nagyon magas volt a fertÅ‘zöttek száma. Az automata szerint ugye több mutató alapján értékelik a járásokat, az aktív fertÅ‘zöttek száma, a 65 év feletti fertÅ‘zöttek száma, illetve a kórházban ápoltak száma is egyaránt meghatározó. Sajnos a mi járásunkban az utóbbi kettÅ‘ mutató már az Å‘szi idÅ‘szak óta elég rosszul áll. Amíg mindez nem változik, addig bizony „feketék” maradunk.

Mikor számíthatunk javulásra helyi szinten?
Reménykedem benne, hogy a közeljövÅ‘ben. Egyrészt szigorúbbak lettek az intézkedések és szerintem az emberek is jobban betartják már Å‘ket. Utána ott van az is, hogy még mindig légúti betegségrÅ‘l beszélünk, aminek a visszaszorításához az idÅ‘járás is egészen biztosan hozzá fog segíteni. Mindez persze remény, az adataink egyelÅ‘re biztatók, azt azonban tudjuk, semmi sincs garantálva.

Mit gondol, visszatérhetünk-e idén a "normális" kerékvágásba?
Nem egészen vagyok én ebben biztos. Inkább mondanám azt, hogy majd 2022-ben, nyilván tévedhetek és örülnék is, ha így lenne, azonban úgy látom nagy a valószínűsége annak, hogy nem így lesz.