A telefonok és egyéb hordozható eszközök által okozott függés hosszú évek óta megosztja a szakértÅ‘ket és a nagyközönséget, ezzel kapcsolatban számos eltérÅ‘ véleményt olvashattunk már. Most egy világszerte elismert szakember írt új könyvet a témában, amelyben arra figyelmeztet, hogy viselkedésünk a komoly függés jeleit mutatja.

Anna Lembke, aki hosszú ideje fókuszál a függés jelenségére, eddigi munkásságával pedig valóban elismert szakértÅ‘vé vált, nemrég publikált új könyvében a telefonok által okozott jelentÅ‘s változásokra hívja fel a figyelmet. Kiemeli, hogy a mindennapos használattal nem valamilyen szer, hanem tulajdonképpen egy viselkedés után vágyunk, ennek mozzanatait ismételjük meg akár több százszor, a fÅ‘ mozgatórugó pedig a kisebb-nagyobb adagokban kibocsátott dopamin, amellyel saját agyunk jutalmazza amúgy káros tevékenységünket, legyen szó kedvenc hírességünk új bejegyzésének megtekintésérÅ‘l, vagy akár a saját szelfinkre érkezett reagálások számának és jellegének összegzésérÅ‘l. A könyvben példaként említi meg egy 60 éven felüli férfi esetét, aki önkielégítÅ‘ gépet épített magának, a tinit, aki reggelente csak és kizárólag marihuána hatása alatt tudott kimászni az ágyból, illetve egy másik pácienst, aki állandóan kisebb-nagyobb kacatokat rendelt az interneten, mert a csomagok felbontása okozott számára nagy örömöt.

Pontosan úgy, ahogy azt az egyéb függÅ‘ségek esetében megszokhattuk, tevékenységünk arra irányul, hogy minél gyakrabban jussunk hozzá az újabb dopaminadagokhoz, ennek érdekében pedig rengeteg alkalommal vesszük elÅ‘ telefonunkat, hogy végigfussunk az újabb fejleményeken, amely tulajdonképpen semmilyen módon nem használ, viszont gyors (és múló) örömöt okoz. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha rövidebb-hosszabb ideig elzárjuk készülékünket, arra vesszük rá magunkat, hogy távol maradjunk attól, akár 24 órán keresztül, amit sokan szinte lehetetlennek tartanak, pedig viszonylag könnyen meg lehet csinálni.

Az állandó telefonhasználat helyett olyan tevékenységet kellene végeznünk, amely olykor fájdalmas lehet, viszont a végén nemcsak örömöt és kielégülést okoz, de egyben hasznos is számunkra – ez lehet futás, bármilyen egyéb sport, egy hosszabb könyv elolvasása, egy barát meghívása és a személyes eszmecsere, stb. Csak rajtunk múlik, hogy életünk során melyik utat választjuk.