Chick Corea a rák egy ritka fajtájával küzdött, amely február 9-én végleg győzedelmeskedett a zenész felett. A betegséget ráadásul csak nemrég fedezték fel nála. A BBC hírportálja szerint: „Munkáival és évtizedek turnéival milliókat érintett meg és inspirált.” Novemberben még ugyanennek a portálnak nyilatkozta, hogy „a karantén ideje alatt új projekteken gondolkodik és alig várja, hogy újra élőben játszhasson.”

Halála előtt így üzent rajongóinak: "Azt remélem, hogy akik érzik magukban a zenélés, az írás, az előadás késztetését, bele is vágnak. Ha nem magukért, a többiekért. Nemcsak arról van szó, hogy a világnak több művészre lenne szüksége, egyszerűen nagy öröm.”

A neves muzsikus halálhírére több híres amerikai és világsztár is döbbenten reagált. John Mayer énekes twitterén adott hangot szomorúságának: „Chick Corea volt a legnagyobb improvizációs zenész, akivel valaha együtt játszottam. Senki sem volt nála nyitottabb, koncentráltabb, minden pillanatban befogadó volt az iránt, amit az őt körülvevő muzsikusok képviseltek. Micsoda felbecsülhetetlen veszteség.”

Sheila E., a nyolcvanas évek dívája többször is fellépett Corea-val, az énekesnő úgy nyilatkozott, hogy Chick Corea zenéje egyenesen megváltoztatta az életét. A Gyűrűk ura-filmek főszereplője, Elijah Wood szavaival „egy óriás távozott”.

Chick Coreát még véletlenül sem lehetett egydimenziós zenésznek nevezni. Otthonosan mozgott megannyi különböző műfajban, kompozícióira például Bartók Béla művei is nagy hatással voltak. Életműve szinte hihetetlen, nem volt neki idegen az akusztikus zongora, de a szintetizátor sem. Játszott szólóban és különböző zenekarok tagjaként is. Mindenképpen úttörőnek számított a zenében, az ő nevéhez fűződik a zongora-dob műfaja, azaz amikor a művész dobként használja a zongorát.

Első lemezfelvételét 1966-ban készítette el, két évvel később pedig csatlakozott a szintén legendás Miles Davishez. A trombita királyának számos albumán játszott, köztük az In A Silent Way-en (1969) vagy a Bitches Brew-n (1970). A Circle formáció után 1971 végétől 1973-ig a Return To Forever-rel, Stanley Clarke basszusgitárossal és Airto Moreira ütőssel lépett fel. Játszott Gery Burton vibrafonossal, Herbie Hancock billentyűssel, valamint Mike Brecker szaxofonossal is. 1985-ben létrehozta az Elektric Band triót John Patitucci basszusgitárossal és Dave Weckl dobossal. A kilencvenes évek elején Bobby McFerrin énekessel rögzített néhány duót.

A kortárs klasszikus zenében is otthon volt, komponált darabokat vonósnégyesre és nagyzenekarra is. A fél évszázadnyi termés több, mint száz albumot jelentett. Legnagyobb művei között ott szerepel a Spaint és a 500 Miles High.

Többször járt Magyarországon, tavaly március 24-én koncertet adott volna a Müpában, a koronavírus-járvány miatt meghiúsult fellépésen elsősorban Trilogy című albumáról játszott volna.

Utoljára 2019-ben koncertezett nálunk, a Spanish Heart Banddel a Budapest Kongresszusi Központban lépett fel. Korábban a Müpában volt koncertje szólózongorán, Gary Burton vibrafonossal duóban, saját hattagú turnébandájával, a Vigillel együtt is. 2017 májusában az újbudai MoM Sportban adott fergeteges koncertet Trilogy elnevezésű formációjával.