A rendező lánya, Janette Jakubisková jelentette be a szomorú hírt az RTVS-nek. Jakubiskot rendezőként is erős művészi érzékenység jellemezte, amely minden filmjében jelen van, és filmes munkásságának egyik alapvető elemét képezi.

Juraj Jakubisko 1938. április 30-án született a kelet-szlovákiai Kojšov községben. 1957-ben a pozsonyi Művészeti és Ipari Szakközépiskolában végzett fotós szakon, 1959-től 1966-ig Csehországban tanult a Prágai Előadóművészeti Akadémia (FAMU) Film- és Televíziós Karán.

A diploma megszerzése után a Krisztus évei (1967) című filmmel debütált rendezőként. Ezután következett A Szökevények és zarándokok (1968), a Madarak, árvák és bolondok (1969) és a Viszlát a pokolban, barátok című tragikomédia (1970, 1990-ben készült el), amelyeket a hetvenes években betiltottak, Jakubisko pedig csak a dokumentumfilmes munkának szentelhette idejét.

Építs házat, ültess fát (1979) című filmje, amelyet több év kihagyás után forgatott, remekmű lett. Ezt követte a Hűtlenség szlovákul című vígjáték (1980). Munkásságának csúcspontja a 20. század 80-as éveiben az Ezeréves méh (1983) című történelmi saga, amely számos díjat nyert, valamint a Perinbaba (1985) című filmes mese. A forradalom előtti időszakot az Ágon ülök és jól érzem magam (1989) című filmmel zárta, amelyben Bolek Polívka alakította az egyik főszerepet.

1990-ben befejezte és kiadta a Viszlát a pokolban, barátok című tragikomédiát, és elkezdett dolgozni a Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint szegénynek és betegnek című filmen, amelyet 1992-ben mutattak be.

1993 óta Juraj Jakubisko Prágában telepedett le családjával. 1997-ben készült el a Nejasná správa o konci svět című filmje, 2004-ben pedig Franco Nero-val a főszerepben a Post coitum című filmje.

Jakubisko következő sikeres projektje a Báthory című film volt, amely történelmi játékfilm. A történet egy nőről szól, aki a legenda szerint szüzek vérében fürdött, és akit minden idők legnagyobb gyilkosaként mutatnak be. A film világpremierje a Nemzetközi Filmfesztiválon (IFF) volt 2008-ban, a csehországi Karlovy Varyban. A szlovák énekesnő, Katarína Knechtová énekelte hozzá a Mój Bože című slágert, amely 2008-ban Szlovákia legtöbbet játszott dalává vált.

2012-ben Jakubisko látszólag a legidősebb beteg lett Csehországban, akinek az orvosok új szívet adtak. 2013-ban a Košice 2013 - EHMK projekt keretén belül a Jakubiskove dni fesztiválon mutatkozott be, nemcsak filmjeivel, hanem művészeti alkotásaival is. Jakubisko akkoriban szerigráfiákból, szerzői filmplakátokból és olajfestményekből álló gyűjteményt állított ki Kassán. Ebből az alkalomból Kassa akkori polgármestere, Richard Raši átadta neki Kassa Város emlékplakettjét.

2013. június 20-án, Juraj Jakubisko 75. születésnapja alkalmából az XYZ kiadó megjelentette Živé striebro című önéletrajzát, amelyben élete első harminchárom évét örökítette meg. Jakubisko számos hazai és külföldi díjat nyert munkásságáért. Elnyerte például a csehszlovák kritikusok legjobb csehszlovák filmjének járó díját 1967-ben.

2002 júniusában megkapta az Arany Kamera díjat, amelyet hagyományosan hazai és külföldi rendezők kapnak a filmművészet fejlesztéséhez való hozzájárulásukért a trencséntyeplici Art Film fesztiválon. 2003 januárjában megkapta a legmagasabb állami kitüntetést, a Pribina-kereszt II. osztályát, a szlovák filmművészet terén szerzett érdemeiért. 2016. április 16-án Jakubisko megkapta a Slnko v sieti nemzeti filmdíjat a szlovák filmművészethez való kivételes hozzájárulásáért.

Filmjeit az Unicef ​​Nagydíjon, a moszkvai IFF-en, valamint a Karlovy Vary-i IFF-en is elismerték. 2003. március 1-jén megkapta a Cseh Film- és Televízióakadémia éves díját, a Cseh Oroszlánt.

Az oroszlánszobrot a cseh filmművészetben nyújtott hosszú távú művészi tevékenységéért kapta. 2008-ban is elnyerte a Cseh Oroszlánt a Báthory című filmért, valamint a Báthory című film művészi teljesítményéért. 2009. június 9-én megkapta a külföldi rendezőnek járó Elsa Morante-díjat, amelyet Teresa Triscani, a Pozsonyi Olasz Kulturális Intézet igazgatója adta át neki Brunella Borzi Cornacchia, Szlovákia olasz nagykövetének jelenlétében. 2016-ban Miloš Zeman akkori cseh köztársasági elnök átadta neki a művészeti érdemek I. fokozatáért járó kitüntetést.

Juraj Jakubisko az olasz filmművészettel és annak képviselőivel folytatott hosszú távú együttműködéséről volt ismert, ezért érdemelte ki a „szlovák Fellini” nevet, amelyet maga is megtiszteltetésnek tartott.

Jakubisko legújabb filmje a Perinbaba folytatása, melynek premierjét eredetileg 2019 karácsonya előttre tervezték, de a koronavírus-járvány miatti késések miatt még nem jutott el a mozikba. Az új Perinbaba cselekménye az eredeti tündérmesét követi.

Rendezőként sokat dolgozott a színházban is. 2018-ban sikeresen színpadra vitte Suchoň Svätoplukját.

Forrás: cas.sk