1944 • Az USA megtámadja Saipan szigetét a II. világháború során

Az amerikaiak úgy becsülték, hogy 15-20 ezer japán védi a szigetet. Ez súlyos tévedés volt, mivel nagyjából harmincezer japán katona gyűlt össze a szigeten. A japánok még májusban Saipanra vezényelték a 43. gyalogoshadosztályt, amelyet két konvoj szállított új állomáshelyére. Az első incidens nélkül megérkezett, a másodikat azonban folyamatosan támadták az amerikai tengeralattjárók, és a hét szállítóhajóból ötöt elsüllyesztettek 1945 június 4-6. között. A 118-as ezred 858 embert, és szinte az összes felszerelését elvesztette. A védelmet Josicugo Szaito vezérőrnagy irányította.[1] A szigeten nagyjából 20 ezer japán civil, valamint négyezer bennszülött is élt. Holland Smith tábornok, utalva az inváziós erőkre váró nehézségekre az egyik utolsó eligazításon így fogalmazott: „Megtanultuk, hogyan zúzzuk szét az atollokat, de most olyan hegyek és barlangok ellen készülünk, ahol a japcsik beáshatják magukat. Egy hét múlva sok halott tengerészgyalogos lesz.”

1844 • Charles Goodyear megkapja a szabadalmat a vulkanizált gumira

Caoutchouc története - A ceruza radírok mellett a gumit sok más termékhez használták, azonban a termékek nem álltak ki a szélsőséges hőmérsékleteknek, télen törékennyé váltak. Az 1830-as években sok feltaláló megpróbált olyan gumiterméket kifejleszteni, amely egész évben használható. Charles Goodyear egyike volt azoknak a feltalálóknak, akiknek kísérletei miatt a Goodyear eladósodott, és számos szabadalmi perben vett részt. 1843-ban azonban felfedezte, hogy ha eltávolítja a ként a gumiból, majd megmelegíti, az megtartja rugalmasságát. Ez a vulkanizálásnak nevezett folyamat víz- és télállóvá tette a gumit, és megnyitotta az ajtót a gumiáruk hatalmas piaca előtt.

1843 • Erkel Ferenc nyeri a Kölcsey Ferenc által kiírt pályázatot, így ő szerezhet zenét Nemzeti Himnuszunkhoz

A 13 beérkezett pályamunka közül választotta ki a zsűri, melynek tagjai voltak Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede. Az első bemutatók 1844. július 2-án és július 9-én voltak. Első nyilvános, szabadtéri előadása az Óbudai Hajógyárban 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevét viselő gőzhajó avatásán. A Himnuszt a magyarok közmegegyezése tette nemzeti imádsággá, azonban a Magyar Köztársaság alkotmányába csak 1989-ben került be hivatalosan. 1893-ban ugyanezen a napon tért örök nyugovóra.

1215 • János király kiadja a Magna Charta levelet

807 éve, 1215. június 15-én adta ki I. (Földnélküli) János angol király a Magna Charta néven ismert oklevelet, amely biztosította az angol egyházi és világi főurak jogait és kiváltságait, s amelyet az angol alkotmányosság alapjának tekintenek.

A vesztes francia háború után a bárók fellázadtak - a közvetlen kiváltó ok a pajzspénz bevezetése volt -, és az uralkodót a Magna Carta - teljes nevén Magna Carta Libertatum, Nagy Szabadságlevél - kiadására kényszerítették. A Magna Carta nem új törvény volt, hanem I. Henrik 1100-ban kiadott szabadságlevelének megismétlése és kibővítése. Bevezetésből és 63 részből áll, tartalma sz erint kilenc részre osztható. Szavatolja az egyházi rend, a nemesség, a bérlők, valamint a városok jogait és kiváltságait. Szabályozza a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás reformját. Rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem lehet megtagadni, illetve késleltetni; szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni; jogszerű ítélet nélkül senkit nem lehet letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni. Nevezetes záró rendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt erőszakkal is rászoríthatja a Magna Carta betartására. A Magna Carta időben és tartalomban is közel áll a magyar Aranybullához, amelyet hét évvel később, 1222-ben adott ki II. András király. A két törvényt sokan és sokszor összehasonlították, és az is felvetődött, hogy az Aranybulla az angol joganyag átvétele. A mai vélemények szerint a két szöveg hasonlósága inkább a társadalmi viszonyok és mozgások hasonlóságából ered: mindkettő bevezetése a régi királyok által adományozott "szabadságok" megerősítéséről szól, és mindkettő végén található (bár nem egyforma terjedelmű) ellenállási záradék, amelyet a későbbiekben sokszor idéztek.