1912 - Scott kapitány és társai életüket vesztik a Déli-sarkról hazafelé menet

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és társai, Wilson, Bowes, Oates hóvihar következtében vesztették életüket. A dátumot Scott naplójába tett utolsó sajátkezű bejegyzésének alapján feltételezhetjük.

1905 - Rejtő Jenő születésének napja

Reich Jenő néven, zsidó családban született a későbbi Rejtő Jenő, avagy P. Howard, avagy Gibson Lavery. Elvégezte Rákosi Szidi színiiskoláját, de színészi tehetség híján inkább a színdarabírással foglalkozott, szép sikerekkel. 21 évesen, pár fillérrel a zsebében, kalandra éhesen nekivágott Európának, majd rövid időre a francia idegenlégióba is beállt. 1930-ban visszatért Pestre, és írni kezdett. Írt színdarabokat, cikkeket, útközben összeszedett élményeiből pedig számos regény született, igazi, jó értelemben vett ponyvák, teli a rá jellemző humorral és öngúnnyal. Volt saját stílusa, volt rengeteg ötlete, így volt lelkes olvasóközönsége is. Sikereinek és életének a háború és a fasizmus vetett véget. Az Egyedül vagyunk című lapban 1942. októberében megjelent róla egy cikk, amely sérelmezte, hogy zsidó létére még mindig Pesten van, és még mindig ír. Szanatóriumból munkaszolgálatra vitték, amit egyébként is gyenge, beteges szervezete nagyon rosszul viselt, ennek ellenére kicsi hátizsákját a mínusz 40 fokos hosszú gyalogúton is cipelte, hogy dolgozni tudjon. Utolsó napjaiban a "Nagy Regény" megírásán dolgozott. Vidám könyveit "csak" történeteknek tartotta, ellenben amit megélt, az maga volt a történelem. Ezt akarta megírni élete főműveként. Teste azonban nem bírta, az egyik legolvasottabb magyar író 38 évesen Ukrajna hómezein halt meg 1943. január 1-jén.

1885 - Megszületik Kosztolányi Dezső költő, író és publicista

Nem képzelte zseninek, különcnek magát, nem választotta külön magát az emberektől. Egy nyelvet beszélt velük, s ezáltal érzelmei írott műveiben való kifejeződésének nem voltak határai. 130 éve, 1885. március 29-én született Szabadkán Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító, a Nyugat nemzedékének egyik meghatározó alakja. Nagy műveltségű értelmiségi családból származott, apja a helyi főgimnázium tanára, később igazgatója volt, édesanyja révén volt unokatestvére a szintén jeles író, Csáth Géza. “Kosztolányi valósággal bálványozta unokaöccsét, aki pompásan rajzolt, több hangszeren kitűnően játszott, jól írt, tudta, mi a lényeges, s kiváló szatíraérzéke, bámulatos emberismerete ellenére – vagy talán éppen ezért – segítőkészsége, embersége páratlan volt,” emlékezik vissza Harmos Ilona. Kosztolányi a gimnáziumot Szabadkán kezdte, Szegeden folytatta, majd magánúton érettségizett, tizenhat éves korában már versét közölte a Budapesti Napló. 1903-tól járt a pesti egyetem magyar-német szakára, a Négyesy László professzor vezette stílusgyakorlatok résztvevőjeként kötött barátságot Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. 1904-ben a bécsi egyetemre iratkozott be, de csak rövid időt töltött ott, egy év múlva hazatért. A Bácskai Hírlap munkatársa lett, nem folytatta tanulmányait, 1905-ben otthagyta az egyetemet, a Pesti Naplónak írt cikkeket. Első verseskötete, az 1907-ben megjelent Négy fal között lelkes kritikai fogadtatásra talált, egyedül Ady bírálta. Kosztolányi szívére vette a kritikát, később több cikket írt Adyról, a leghíresebb Az írástudatlanok árulása (1929) című, sok vihart kavart esszé-pamflet, amelyben időszerűtlennek minősítette az irodalmi kánonba akkor már beemelt Ady költészetét. 1908-tól, a Nyugat indulásától a lap állandó szerzője volt. 1910-ben jelent meg “A szegény kisgyermek panaszai” című versciklusa, amely igazi sikert hozott számára.

Forrás: cultura.hu

1848 - Egy teljes napra befagyott a Niagara vízesés

Rendkívül ritkán fordul elő hasonló jelenség. Az egész vízesés 1848-ban dermedt meg a feljegyzések tanúsága alapján. 2014-ben a sarkvidéki hidegben több helyen befagyott a Niagara-vízesés az Egyesült Államok felőli oldalon, rendkívüli látványosságot nyújtva a vállalkozó szellemű látogatóknak. A kisebb ágak esetében a víz megfagy zuhanás közben, mielőtt elérné a medret. Hasonló jelenség csak ritkán fordult elő az elmúlt évszázadban. A feljegyzések szerint 1848-ban az egész vízesés megdermedt, mert a Niagara-folyón feljebb jégtorlaszok alakultak ki, és a lecsökkent vízhozam már nem birkózott meg a hideggel.