Emlékszünk még, hogy telt egy pénteki/szombati este Dunaszerdahelyen tavaly ilyenkor? A pénteki munkanap után mindenki boltba ment vagy kihasználta a maradék fél órát, amíg még világos volt és sétált egyet a természetben? Nem éppen. A hét utolsó munkanapja sokkal inkább jelentette az éjszakai élet kezdetét és a szórakozóhelyek nyitását. Ennek az éjszakai életnek egy nagy fénypontja volt a híres, „szeverkettesi” rockkocsma, a Soul Hunter is, ami jó pár éve része már a szerdahelyi fiatalság és kevésbé fiatalság törzshelyeinek és valószínűleg mindannyian alig várják, hogy újra kinyithassa kapuit. A hely történetéről és arról, hogy élte meg a korlátozások bevezetését, valamint mi vár rá az idei évben, Csehy Tamás tulajdonossal és alapítóval beszélgettem.

Mióta létezik Dunaszerdahelyen a Soul Hunter?
A klubot 2010, február 13.-án alapítottuk, ekkor volt az első koncertünk. Ha jól emlékszem két és fél évig még a mostani épület másik sarkában voltunk, ott volt szabad hely. Az alapítás előtt már egy éve szerdahelyen laktam, összeköltöztem a feleségemmel, Veronival, aki itteni volt, itt vettünk egy közös lakást. Épp az épület környékén sétáltattunk kutyát és láttuk, hogy üres a klub, most már régebbi helyszíne, korábban talán valami diszkó volt ott. Megfordult a fejünkben, hogy azoknak, akik élő zenére szeretnek szórakozni, köztük nekünk is, nem igazán volt hova mennie, legközelebb Újvárban vagy Győrben voltak ilyen klubok, a környéken nem. Azt, hogy konkrétan rockkocsmát akartunk, nem mondanám, igazából az élő zenén volt a hangsúly. Felmondtam az akkori munkahelyemen és közösen belevágtunk ebbe az akcióba.

Mit gondoltatok először, meddig tartanak majd a korlátozások?
Őszintén, én nagyon bizakodó voltam, elhittem, hogy három hétig. Még örültünk is neki, mert épp elmaradt volna egy betervezett koncert, amit így nem kellett az utolsó pillanatban pótolni valamivel, a következőkkel meg úgy voltunk, hogy majd arrébb toljuk és nem lesz baj. Utána jött, hogy akkor ismét meghosszabbítják, aztán megint és így tovább. Ez eléggé problémás volt, pályázataink is voltak, amikre pénzt kaptunk, az ezekkel kapcsolatos eseményeket újra és újra más időponthoz kellett kötni. Azt hittük legalább már februártól minden rendben lesz, de még mindig nincs, aztán azt, hogy majd a tavasz jobb lesz, de most már az sem úgy tűnik, tehát már nagyon bízunk benne, hogy legalább őszre rendeződik a helyzet.

Volt vagy van valami ideiglenes megoldásotok erre az időszakra?
Amikor jött a nyári újranyitás, ami talán október közepéig tartott, akkor kinyitottunk, de az események azért eléggé korlátozva voltak, és egyébként sem tudunk nyárra nagyon koncerteket szervezni, hogy ne zavarja a szomszédokat a hangos zene. Megértjük, hogy az emberek abban az időszakban inkább kint beszélgetnek, ahhoz meg zavaró, ha nyitva vannak az ablakaink, kitapasztaltuk az évek alatt, hogy nyáron nem szervezünk semmilyen koncertet. Láttuk, hogy több helyen próbálkoztak koncertekkel meg eseményekkel, de kötelező lett volna a maszkviselés, ezt pedig úgy éreztük, nem is tudnánk betartatni, ezért inkább egyszerűen csak nyitva tartunk. Nem volt nagy a forgalom, de a kicsi is jobb a semminél. Aztán amikor megint csak a teraszok lehettek nyitva, vagy ablakon lehetett kiadni enni meg innivalót, akkor már abszolút úgy éreztem, hogy ez számunkra irreleváns.

Akkor a nyár sem segített ki titeket túlzottan?
Igazából mi a nyárral nem is számoltunk, olyankor még a helybérlet sem szokott összejönni, de mivel alkalmazottaink nincsenek, nekem meg mindegy, hogy ott ülök vagy otthon, ezért ilyen szempontból nem is számít. Utólag visszagondolva lehet megpróbálkozhattunk volna egy-két eseménnyel szeptember elején, de így alakult.

Nagyjából hány eseményetek maradt el?
Nem igazán tudom. Minden hétvégére le volt foglalva valami, nem azt mondom, hogy januárig, de majdnem. Most is folyamatosan írunk be kérdőjeles időponttal áprilisra, májusra eseményeket, hátha lesz valami, de azzal számolok, hogy azok is elmaradnak. Valahogy úgy volt tervezve, hogy szeptember végétől minden hétvégen lett volna akció, mindkét nap, hisz a tavasziakat is be kellett volna pótolni, konkrétumot nem tudok, de nagy szám, annyi biztos.

Kaptatok valamilyen támogatást erre az időszakra?
Mi szerencsések vagyunk, bár lehet, hogy mostanra lassan a szlovákiai kulturális minisztérium is kitalál valamit a magunk fajta polgári társulásoknak, de szerencsére magyar oldalról, az Emberi Erőforrásokat Minisztériumától, akik adtak be egy pályázati lehetőséget külföldi magyar kluboknak, kaptunk annyi pénzt, hogy a bérletet rendezni tudjuk, ezért szerencsésnek érzem magunkat. Ennek köszönhetően úgy néz ki, túléljük a helyzetet. Eleinte elég stresszes volt a dolog, hisz ez a hely nem egy aranybánya, azért is dolgozunk ott mi is Veronival tulajdonosként, mert ugyan megélni meg lehet belőle, meggazdagodni egyáltalán nem. Ha ezt a támogatást nem kapjuk meg Magyarországról, akkor nyárra már problémák lettek volna, szeptemberre, októberre pedig még nagyobbak, de szerencsére ez kihúzott minket a pácból.

Mik a terveitek az idei évre nézve?
Először is, amint lehet, kinyitni és folytatni. Nehéz megmondani mikortól, de az biztos, hogy abban a pillanatban, amint lehet. Ha a mostani helyzetet nézzük, ha lesz elég oltóanyag és sokan hajlandóak lesznek beoltatni magukat, akkor őszre remélhetőleg a korábbi, megszokott kerékvágásban folytathatjuk.

Ki az a fellépő, akire biztosan a „nyitók” között számíthatunk?
A helyi zenekarokkal már megegyeztünk, hogy amint nyitunk, jöhetnek. Anima, Badabing, rájuk biztosan lehet számítani, bármikor jönnének. Szerintem amint minden a helyére kerül, folytatjuk a magyarországi zenekarok beszervezését is, hogy mindent bepótoljunk. Majd minden alakul, vagyis inkább alakítja a helyzet.