MARTON MÁTÉ INTERJÚJA

Sok esetben megkérdőjelezhető, hogy egy trend mennyire van jótékony hatással az emberekre, vagy épp a körülöttük lévő világra, akadnak azonban olyan esetek is, amikor a pozitív hatás egyértelmű, erre pedig kiváló példa, hogy egyre több ember szeretne megbízható, hazai termelőtől élelmiszert vásárolni. Több jelentős tényező mellett ez is nagy szerepet játszott abban, hogy 2008-ban Bindics Zsolt többedmagával megalapítsa a GreenCoop termelői csoportosulást, amit az első hozzá tartozó termelőcég 2006-os megalapítása előzött meg, ahonnan pedig folyamatos léptek be újabb és újabb csallóközi üvegházas paradicsomtermelők. A csoportosulás minden tagja megújuló energiát használ a termeléshez, valamint a teljes vegyszermentességre törekszik, a közös brandjük pedig a „Vidám Paradicsom” vagyis a nálunk már jól ismert Veselá Paradajka, ami két éve nemzetközivé nőtte ki magát, mivel Csallóköz mellett Szigetközben is elindult a termelés. A csoportosulás egyik alapítójától, valamint jelenlegi elnökétől, Bindics Zsolttól beszélgetésünk során többek között azt is megtudtam, hogy hatott eladásaikra az utóbbi, szokatlan módon megélt másfél év.

Ön szerint mi kell egy jól működő céghez?
Az első dolog, ami eszembe jut, az egy nagyon jó csapat. A csoportosulásunknak ugye több tagja van és vannak nagyon hasonló műszaki feltételekkel rendelkező termelőink, akik egészen más eredménnyel működnek, ezt pedig nem más határozza meg, mint, hogy mennyire jó csapat áll egy bizonyos gondolat mögött. Amennyiben egy üvegházat egy jó csapat irányít, az a termék egész biztos minőségi és finom lesz, e nélkül pedig lehetetlen.

Miért éppen paradicsomtermesztéssel kezdtek el foglalkozni?
Zöldség- és gyümölcskereskedéssel kezdtünk el foglalkozni, amit három évig folytattunk, ekkor ugye még nem voltunk az Európai Unióban, miután pedig beléptünk az import eléggé leértékelődött, hiszen határok nélkül bárki bárhonnan tudott árut szerezni, elég volt hozzá egy telefonhívás. Az üzletláncok kezdték észrevenni, hogy a fogyasztók részéről egyre jobban növekszik az igény a hazai termékre, termelők viszont nem voltak. Ebből jött az ötlet, hiszen a piaci igényt valahogy ki kellett elégíteni, mi pedig úgy döntöttünk, megpróbáljuk.

Mennyivel volt egyszerűbb elnyerni a vásárlók bizalmát belföldi, sőt, környékükön helyi termelőként?
Ennek a nehézségei és az előnyei is megvannak. Előbbire nagyon jó példa az, hogy ha valaki, főleg az élelmiszeriparban valamit rosszul csinál és azt a vásárló egyszer is észreveszi, akkor többet nem fog visszatérni. Más szolgáltatásoknál azért előfordul, hogy az ember ad második, esetleg harmadik esélyt, de ha itt valaki elveszti a fogyasztó bizalmát, akkor nem fogja visszakapni. Az élelmiszerbiztonság egy hihetetlenül komoly és fontos téma, ezen a téren az ember nem tud megbocsátani annak, aki visszaél a bizalmával. Mindehhez ennek tudatában kezdtünk hozzá és bár nem tudtuk, hogy mennyire lesz egy sikeres történet, azt akartuk, hogy jó minőségű, friss paradicsomot tudjunk termeszteni és mivel ez szerintem sikerült is, évről évre tudtunk növekedni.

Körülbelül meddig tartott ezt kialakítani?
Az indulásunkkor, 2006-ban a fogyasztók még inkább az olcsóbb termékeket preferálták, volt azért igény a hazaira is, de nem ez volt az elsődleges szempont. Aztán ahogy növekedett az életszínvonal Szlovákiában, kialakult egy olyan fogyasztói réteg, aki hajlandó volt megfizetni a minőséget. Mi nem akartunk abban a játékban részt venni, ahol addig csökkentjük a minőséget, amíg elérjük a megfelelő árat, inkább azt mondtuk, hogy megmaradunk a jó minőségnél és legfeljebb majd exportálni fogunk. A történet végül úgy alakult, hogy mindig volt elegendő szlovák ügyfél és volt helye még a folyamatos bővítésnek is, aminek köszönhetően termesztünk már több mint húsz fajta paradicsomot, amivel folyamatosan ellátjuk a piacot és a visszajelzések alapján úgy látjuk, erre van igény.

Paradicsomok nemesítésével is foglalkoznak?
Itt azért eléggé a dolgok mögé kell látni, ugye a globalizáció korát éljük, van három vagy négy nagy vetőmagokkal foglalkozó cég, ennek a hátránya pedig az, hogy kimondottan erre az égövre nincs kifejlesztve vetőmag, mert egyszerűen túl kicsi a termelői kör. Nekünk kell megtalálni a világpiacon elérhető vetőmagok közül azokat, amiknek nálunk is kedveznek a feltételek. Egyszerűem válaszolva, nemesítéssel nem foglalkozunk.

Olyan másfél évet tudhatunk magunk mögött, ami sok szempontból átalakította a vásárlók igényeit az élet rengeteg területén. Önök láttak bármiféle változást az eladások számában, ebben az időszakban?
Azt mondanám, hogy az élelmiszerbiztonság és a hazai termékek szerepe még jobban felértékelődött. A hazai termékek szerepe azért értékelődött fel, mert Szlovákia elsősorban európai élelmiszerbiztonságban gondolkodik, vagyis ha a németeknek van krumplijuk, akkor nekünk nem kell megtermelnünk, hiszen be tudjuk hozni, ha pedig a lengyeleknek van répájuk, akkor amiatt sem kell aggódnunk. Most láthattuk azonban azt, hogy a határok nem mindig úgy működnek, ahogy mi azt elképzeltük, ilyenkor pedig jól jön, ha van az országnak alap ellátottsága, Szlovákia azonban évente nagyjából fél milliárd euró értékben importál zöldséget és gyümölcsöt, és ha itt van akadozás, akkor hirtelen nem lesz a piacon elérhető és jó minőségű termék. Éppen ezért én úgy láttam, hogy a számunkra pozitív irányba fordult kicsit a dolog, hiszen az emberek még jobban keresik azt, ami biztos és hazai.

Terveznek bármiféle bővítést a közeljövőben?
Csallóköz tradicionálisan a paprika, paradicsom és uborkatermesztés őshazája, a mezőgazdaságban pedig egy kicsit kell a hagyományokban is gondolkodni, hiszen használhatunk modern technológiákat, akkor is érvényes lesz, hogy ami ötven éve jól termett itt, az most is jól fog. A terveink között tehát szerepel uborka- és talán még paprikatermesztés is.

Lehetségesnek tartja, hogy a jövőben Magyarország mellett más külföldi országokba is terjeszkedjenek?
Ez egy olyan szakma, ahol ott kell lenni, ennek pedig ugye vannak korlátai. Mi úgy látjuk, hogy úgy működik jól egy üvegház, ha egy jó gazda szintjén van kezelve, eddig ezt valahogy bírtuk erővel és úgy gondolom, hogy Magyarország határmentét is bírjuk, de távolabbi, több száz kilométerre lévő régiókban nehéz lenne a napi felügyeletet biztosítanunk. A növénynek minden nap meg kell adni, ami neki jár, mert rögtön visszaadja a jót is és a rosszat is, éppen ezért ilyen terjeszkedésekben nem gondolkodtunk és nem is szeretnénk gondolkodni, elég, ha ezt a régiót át tudjuk fedni.

BINDICS ZSOLT / Fotó: aktuality.sk