MARTON MÁTÉ INTERJÚJA

Sok esetben megkérdÅ‘jelezhetÅ‘, hogy egy trend mennyire van jótékony hatással az emberekre, vagy épp a körülöttük lévÅ‘ világra, akadnak azonban olyan esetek is, amikor a pozitív hatás egyértelmű, erre pedig kiváló példa, hogy egyre több ember szeretne megbízható, hazai termelÅ‘tÅ‘l élelmiszert vásárolni. Több jelentÅ‘s tényezÅ‘ mellett ez is nagy szerepet játszott abban, hogy 2008-ban Bindics Zsolt többedmagával megalapítsa a GreenCoop termelÅ‘i csoportosulást, amit az elsÅ‘ hozzá tartozó termelÅ‘cég 2006-os megalapítása elÅ‘zött meg, ahonnan pedig folyamatos léptek be újabb és újabb csallóközi üvegházas paradicsomtermelÅ‘k. A csoportosulás minden tagja megújuló energiát használ a termeléshez, valamint a teljes vegyszermentességre törekszik, a közös brandjük pedig a „Vidám Paradicsom” vagyis a nálunk már jól ismert Veselá Paradajka, ami két éve nemzetközivé nÅ‘tte ki magát, mivel Csallóköz mellett Szigetközben is elindult a termelés. A csoportosulás egyik alapítójától, valamint jelenlegi elnökétÅ‘l, Bindics Zsolttól beszélgetésünk során többek között azt is megtudtam, hogy hatott eladásaikra az utóbbi, szokatlan módon megélt másfél év.

Ön szerint mi kell egy jól működÅ‘ céghez?
Az elsÅ‘ dolog, ami eszembe jut, az egy nagyon jó csapat. A csoportosulásunknak ugye több tagja van és vannak nagyon hasonló műszaki feltételekkel rendelkezÅ‘ termelÅ‘ink, akik egészen más eredménnyel működnek, ezt pedig nem más határozza meg, mint, hogy mennyire jó csapat áll egy bizonyos gondolat mögött. Amennyiben egy üvegházat egy jó csapat irányít, az a termék egész biztos minÅ‘ségi és finom lesz, e nélkül pedig lehetetlen.

Miért éppen paradicsomtermesztéssel kezdtek el foglalkozni?
Zöldség- és gyümölcskereskedéssel kezdtünk el foglalkozni, amit három évig folytattunk, ekkor ugye még nem voltunk az Európai Unióban, miután pedig beléptünk az import eléggé leértékelÅ‘dött, hiszen határok nélkül bárki bárhonnan tudott árut szerezni, elég volt hozzá egy telefonhívás. Az üzletláncok kezdték észrevenni, hogy a fogyasztók részérÅ‘l egyre jobban növekszik az igény a hazai termékre, termelÅ‘k viszont nem voltak. EbbÅ‘l jött az ötlet, hiszen a piaci igényt valahogy ki kellett elégíteni, mi pedig úgy döntöttünk, megpróbáljuk.

Mennyivel volt egyszerűbb elnyerni a vásárlók bizalmát belföldi, sÅ‘t, környékükön helyi termelÅ‘ként?
Ennek a nehézségei és az elÅ‘nyei is megvannak. ElÅ‘bbire nagyon jó példa az, hogy ha valaki, fÅ‘leg az élelmiszeriparban valamit rosszul csinál és azt a vásárló egyszer is észreveszi, akkor többet nem fog visszatérni. Más szolgáltatásoknál azért elÅ‘fordul, hogy az ember ad második, esetleg harmadik esélyt, de ha itt valaki elveszti a fogyasztó bizalmát, akkor nem fogja visszakapni. Az élelmiszerbiztonság egy hihetetlenül komoly és fontos téma, ezen a téren az ember nem tud megbocsátani annak, aki visszaél a bizalmával. Mindehhez ennek tudatában kezdtünk hozzá és bár nem tudtuk, hogy mennyire lesz egy sikeres történet, azt akartuk, hogy jó minÅ‘ségű, friss paradicsomot tudjunk termeszteni és mivel ez szerintem sikerült is, évrÅ‘l évre tudtunk növekedni.

Körülbelül meddig tartott ezt kialakítani?
Az indulásunkkor, 2006-ban a fogyasztók még inkább az olcsóbb termékeket preferálták, volt azért igény a hazaira is, de nem ez volt az elsÅ‘dleges szempont. Aztán ahogy növekedett az életszínvonal Szlovákiában, kialakult egy olyan fogyasztói réteg, aki hajlandó volt megfizetni a minÅ‘séget. Mi nem akartunk abban a játékban részt venni, ahol addig csökkentjük a minÅ‘séget, amíg elérjük a megfelelÅ‘ árat, inkább azt mondtuk, hogy megmaradunk a jó minÅ‘ségnél és legfeljebb majd exportálni fogunk. A történet végül úgy alakult, hogy mindig volt elegendÅ‘ szlovák ügyfél és volt helye még a folyamatos bÅ‘vítésnek is, aminek köszönhetÅ‘en termesztünk már több mint húsz fajta paradicsomot, amivel folyamatosan ellátjuk a piacot és a visszajelzések alapján úgy látjuk, erre van igény.

Paradicsomok nemesítésével is foglalkoznak?
Itt azért eléggé a dolgok mögé kell látni, ugye a globalizáció korát éljük, van három vagy négy nagy vetÅ‘magokkal foglalkozó cég, ennek a hátránya pedig az, hogy kimondottan erre az égövre nincs kifejlesztve vetÅ‘mag, mert egyszerűen túl kicsi a termelÅ‘i kör. Nekünk kell megtalálni a világpiacon elérhetÅ‘ vetÅ‘magok közül azokat, amiknek nálunk is kedveznek a feltételek. Egyszerűem válaszolva, nemesítéssel nem foglalkozunk.

Olyan másfél évet tudhatunk magunk mögött, ami sok szempontból átalakította a vásárlók igényeit az élet rengeteg területén. Önök láttak bármiféle változást az eladások számában, ebben az idÅ‘szakban?
Azt mondanám, hogy az élelmiszerbiztonság és a hazai termékek szerepe még jobban felértékelÅ‘dött. A hazai termékek szerepe azért értékelÅ‘dött fel, mert Szlovákia elsÅ‘sorban európai élelmiszerbiztonságban gondolkodik, vagyis ha a németeknek van krumplijuk, akkor nekünk nem kell megtermelnünk, hiszen be tudjuk hozni, ha pedig a lengyeleknek van répájuk, akkor amiatt sem kell aggódnunk. Most láthattuk azonban azt, hogy a határok nem mindig úgy működnek, ahogy mi azt elképzeltük, ilyenkor pedig jól jön, ha van az országnak alap ellátottsága, Szlovákia azonban évente nagyjából fél milliárd euró értékben importál zöldséget és gyümölcsöt, és ha itt van akadozás, akkor hirtelen nem lesz a piacon elérhetÅ‘ és jó minÅ‘ségű termék. Éppen ezért én úgy láttam, hogy a számunkra pozitív irányba fordult kicsit a dolog, hiszen az emberek még jobban keresik azt, ami biztos és hazai.

Terveznek bármiféle bÅ‘vítést a közeljövÅ‘ben?
Csallóköz tradicionálisan a paprika, paradicsom és uborkatermesztés Å‘shazája, a mezÅ‘gazdaságban pedig egy kicsit kell a hagyományokban is gondolkodni, hiszen használhatunk modern technológiákat, akkor is érvényes lesz, hogy ami ötven éve jól termett itt, az most is jól fog. A terveink között tehát szerepel uborka- és talán még paprikatermesztés is.

Lehetségesnek tartja, hogy a jövÅ‘ben Magyarország mellett más külföldi országokba is terjeszkedjenek?
Ez egy olyan szakma, ahol ott kell lenni, ennek pedig ugye vannak korlátai. Mi úgy látjuk, hogy úgy működik jól egy üvegház, ha egy jó gazda szintjén van kezelve, eddig ezt valahogy bírtuk erÅ‘vel és úgy gondolom, hogy Magyarország határmentét is bírjuk, de távolabbi, több száz kilométerre lévÅ‘ régiókban nehéz lenne a napi felügyeletet biztosítanunk. A növénynek minden nap meg kell adni, ami neki jár, mert rögtön visszaadja a jót is és a rosszat is, éppen ezért ilyen terjeszkedésekben nem gondolkodtunk és nem is szeretnénk gondolkodni, elég, ha ezt a régiót át tudjuk fedni.

BINDICS ZSOLT / Fotó: aktuality.sk