A két politikus ezzel is erősítené szeretné a két párt közeledését. A járási elnökök egy közös nyilatkozatot is kiadtak. A dokumentum szövege alább olvasható:

Több, mint másfél évszázada végezték ki Aradon, nemzetünk (és nemzeteink) kiváló vezéreit.1849-ben a világ, válságban volt – egy olyan évszázadnak nézett elébe, melynek végén a béke illúziója szappanbuborékként tovatűnt: a történelem mindaddig elképzelhetetlen katasztrófába kergette magát. A megvert, sebektől vérző magyarság abban a pillanatban talán reményét vesztette. Nem látta többé jövőjét, önmagát siratva lángoló máglyahalált vizionált: ha vesznünk kell, legalább ne nyomtalan tűnjünk semmibe!Talán így látta ezt a Muhi mezejéről menekülő, a Mohácsnál janicsár csizmák alá hulló. Romlani képzelte a mindenséget Mikes Kelemen, összeomlani az univerzumot a világháborús baka, a Don-kanyarból, Szibériába deportált hadifogoly. Mindig, minden kornak megvoltak a maga reményei – de még inkább lidérces látomásai. Ezekben mindig a legrosszabb lehetőség valósul meg. Minden perc, minden nap, és minden esztendő valami újabb kihívást; terhet és veszedelmet sodor felénk. Emberként, családként, nemzetként, minduntalan érezzük a felettünk függő végzet fenyegető tömegét. A históriát azonban idestova öt ezer esztendeje írjuk betűkkel, és sokszor annyiszor a magunk után hagyott más jelekkel. Minden emberi és ördögi hatalom ellenében, mi magyarok – mi magyar emberek – ma is itt vagyunk. Esküdtek pusztulásunkra, nyomorgatták gerincünket, leköpködték szép lelkeinket. Remélünk a jövőben, de ahogy a múlt már megtanította: az nem jön el magától!Talán kétségbeejtő a kilátás – de sohasem volt jobb. Itt vagyunk és itt is maradunk. Ha nagyon szeretnénk – isteni, vagy emberi akarattal (kinek-kinek hite szerint) – kitarthatunk. Erősebbek leszünk, mint holmi válság, a kór sem lesz társunk örökké. Talán elveszik sarcukat, de végül nem azok győznek!Sem sortűz, sem vírus, sem a nagyok játszmáinak örök vesztesei – mi, felvidéki magyarok – többé bizony nem leszünk!