Marton Máté interjúja

Úgy gondolom abban mind egyet tudunk érteni, hogy az utóbbi két év nem éppen volt kedvező időszak a legtöbb vállalkozás számára. A vendéglátószektor ebben a tekintetben azonban kiemelten rossz helyzetbe került, hiszen a korlátozások nagy része leginkább őket sújtotta. Voltak azonban olyanok is, akik katasztrófára számítottak várható forgalmukat tekintve, végül mégis kellemes meglepetés érte őket mindkét év folyamán. Ide leginkább a strandok és értelemszerűen a magukba foglalt vendéglátóegységek fenntartói tartoznak. Arról, hogyan élte meg az utóbbi két évet a dunaszerdahelyi Thermalpark egyik közkedvelt büféje, a HamizLak, az egyik tulajdonossal, Aranyossy Szabolccsal beszélgettem.

Mennyire gondolták lehetségesnek az első karantén bejelentésekor, hogy ez még a nyári időszakra is kihathat?
Abszolút. Én elsőre azt gondoltam, hogy nem is leszünk nyitva, olyan volt akkor a helyzet, hogy ez egyáltalán nem tűnt lehetetlennek.

Tavaly június környékén milyen elképzeléseik voltak a várató forgalomról?
Konkrétan annak is ürültünk volna, ha nullára kihozzuk. Én nagyon pesszimista voltam, ekkor nagyjából már mögöttünk volt az első hullám, bizonytalan volt, hogy az emberek egyáltalán mennyire fogják bevállalni a strandolást, hiszen azt lehetett hallani milyen nagy esélyük van így a megfertőződésre, mindez pedig tovább fokozta a bizonytalan helyzetünket.

Mennyire igazolódott be mindez?
Hála a jó égnek egyáltalán nem. Ez ugyan az én szubjektív véleményem, nem biztos hogy igazam van, de én úgy láttam, hogy 2020 nyarán sok ember még nem is hitt a vírusban, hiszen se fertőzött, se halott nem volt még olyan sok, ez pedig azt eredményezte, hogy sokan nem is foglalkoztak ezzel az egésszel. Úgy éreztem nem is történt különösebb változás a strandon az emberek részéről, ugyanúgy jöttek-mentek, elvétve még külföldről is, így pedig teljesen mást kaptunk, mint amire számítottunk.

Ön szerint miben tért el leginkább a tavalyi idény a korábbiaktól?
Úgy gondolom átalakultak az emberek étkezési szokásai. A korábbi időszakban jellemző volt egy erős ebédidő, majd egy erős vacsoraidő a termálfürdőben, azonban ez az ebédidő tavaly kezdett elmaradozni. Az emberek vagy ebéd után jöttek strandolni, vagy a jó szocis módszerre visszaállva hozták inkább magukkal a hűtőtáskát. A jegyen ugye nem lehet spórolni, viszont az ételen vagy épp az üdítőkön, na meg persze a sörön gond nélkül lehet, hisz bármi ilyet be lehet hozni, ezt pedig eléggé észre lehetett venni.

Az idei nyárral kapcsolatban mennyivel voltak derülátóbbak?
Megint eléggé pesszimista volt a hangulat, hiszen az idei nyarat már megelőzte egy olyan járványhullám, ahol sajnos mind a fertőzöttek, mind a halottak száma magas volt, annyit biztosra tudtunk, hogy külföldről nem lesz annyira egyszerű eljönni, ami meg is mutatkozott, hiszen lényegesen kevesebb volt a külföldi turista. Nem voltunk optimisták, de abban már bizakodtunk, hogy talán nem mínuszban jövünk ki, főleg amikor megtudtuk, hogy a fürdőbe való belépés nem lesz oltáshoz kötve. Nem volt könnyű a sok korlátozás átvészelése az embereknek, tudtuk, hogy sokan ki akarnak majd mozdulni, ami már alapból bizakodásra adott okot.

A szezon végéről nézve mennyire nevezné 2021-et sikeresebbnek az előző évtől?
Azt mondanám, megközelítőleg ugyanolyan év volt, mint a korábbi. Forgalom szempontjából nagyjából ugyanazt tudtuk hozni 2021-ben és 2020-ban is, kiugrás nem igazán történt. Azt talán érdemes megemlíteni, hogy amennyivel kevesebb külföldi turista volt, annál többen látogattak el belföldről, illetve meglepő módon sok volt az „ismerős arc” annak ellenére, hogy korábban nem igazán volt jellemző, hogy szerdahelyieket látok a szerdahelyi strandon, ez utóbbit leginkább az idei évben vettem észre.

Ön szerint miben változtatott az emberek strandolási szokásain a járvány?
Őszintén, számomra nem igazán egyszerű ez a kérdés egy büfén keresztüli látásmódból. Ebből a perspektívából annyit tudok mondani, az rettenetesen érezhető volt, hogy az emberek bár menni akarnak, nagyon ki akarnak már mozdulni, azért sokkal jobban odafigyelnek arra, mi mindenre költenek. Az idei évre forgalom szempontjából majdnem teljesen észrevehetetlen lett az ebédidő, tízkor, tizenkettőkor és kettőkor szinte ugyanakkora volt a nyomás, még ha vacsorára meg is növekedett előttünk a sor. Egyre gyakoribb jelenség volt a hűtőtáskás emberek látványa, hiszen mint mondtam és meg is értem, az ember ott spórol, ahol tud. Amikor valaki rendelkezik egy kerettel, legyen ez mondjuk 100 euró, szívesebben jön el belőle strandolni inkább kétszer kevesebb költekezéssel, mint hogy egy alkalommal elköltse az egészet, legalábbis én valahogy így láttam. Itt azért érdemes megemlíteni, hogy pozsonyi vendégeink esetében ez kicsit kevésbé valósult meg, de én mindig is úgy láttam, hogy a főváros állam az államon belül…