Miután eltöltött néhány órát Közép – Európa „legkeresztényebb vezetÅ‘kkel megáldott országában”, szeptember 12.-én Ferenc pápa megérkezett Szlovákiába, hogy három napon keresztül találkozzon a katolikus egyház híveivel és az ország közjogi méltóságaival egyaránt. Az ország szerencséjére a látogatásban egy olyan eseményt üdvözölhetett, amit a legváltozatosabb oldalról érhettek gyűlölködÅ‘ kommentek már meghirdetésének elsÅ‘ pillanatában, hiszen mi más szolgálna platformként agresszív ateistáknak, megrögzött konzervatívoknak és oltáselleneseknek egyaránt, mint egy haladó szellemű egyházi fÅ‘méltóság érkezése, amin csak oltási igazolvánnyal lehet részt venni. Na, ha az utóbbi csoportnak a végén mégsem volt mi miatt feldühödnie, azért az elsÅ‘ kettÅ‘ nem sokat változtatott véleményén, a látogatásra azonban mindezek ellenére is szép számban regisztráltak.

A cikk megírásának pillanatában az egyházfÅ‘ mindössze az érkezése utáni elsÅ‘ nap helyszíneit látogatta meg, azonban beszédeiben így is bÅ‘ven akadt tartalom ahhoz, hogy igazából vallástól függetlenül érdemes legyen Å‘ket meghallgatni.
A pápa sűrű programja teljes egészében Pozsonyban zajlott le a reggelt pedig egy találkozóval kezdte Zuzana ÄŒaputová köztársasági elnökkel és családjával. Itt pár ajándékkal indíthatta napját az egyházfÅ‘, köztük egy vekni kenyérrel, ami az elnökasszony szóvivÅ‘je szerint tökéletesen szimbolizálja mind az egyesülést, mind a jócselekedetet, mind a kemény munkát, mind magát az életet, ki gondolta volna, hogy ennyi érték lapul minden egyes valamire való bolt polcain…

ÄŒaputovával való találkozása azonban nem zárult le ilyen gyorsan, ugyanis az elnöki palota kertjében tartottak mindketten beszédet a meghívott közéleti személyiségek elÅ‘tt. Témájukat tekintve az egyházfÅ‘ talán kicsit bevállalósabb volt, hiszen a szolidaritásról és az elesettek integrációjáról szólt, kiemelve, hogy az utóbbi másfél év járványtól megterhelt idÅ‘szaka leginkább azok életét nehezítette meg, akiknek már korábban sem volt könnyű, egyben felszólított megsegítésükre. Külön megemlítette, hogy ebben a világban mind össze vagyunk kötve, ez pedig különösen kiemelkedÅ‘ ok a segítségnyújtásra. Az elnökasszony sem választott kevésbé fontos témát, mégpedig a klímavészhelyzet, a globális felmelegedés szerepében. Tetszettek neki az egyházfÅ‘ korábbi szavai, mely szerint a természet az, ami soha nem felejt és éppen ezért kell megtennünk mindent, hogy újra békében élhessünk vele, ha már nem kevesebb, mint az életünk függ tÅ‘le. Mindkét esetben igazán szép, hogy nem haladtak el ilyen égetÅ‘ problémák megemlítése mellett, már csak lépni kellene valamit, lehetÅ‘leg mindkét irányba egyszerre.
Azt, hogy a szentatya szavai koránt sem voltak üresek az is bizonyítja, hogy délutáni programja során ellátogatott a Szeretet Misszionáriusainak Betlehem Rendházába, ahol személyesen mondott hálát a leginkább hajléktalanokon, súlyos szegénységben élÅ‘kön és halálos betegeken segítÅ‘ apácáknak munkájukért, majd a rendház „lakóival” is találkozott, akiknél aligha találnánk jobb példát a korábban említett segítségre szorulókra.

Innen a pozsonyi holokauszt emlékműhöz vezettet Ferenc pápa útja. A tragikus esemény emlékéül szolgáló helyszínen emlékeztetett arra, mire képes az emberek gyűlöletének kiaknázása és bár szörnyű maga a puszta emléke is annak, hogy mindez megtörtént, soha nem szabad elfelejteni, hiszen ez is biztosítékul szolgál arra, hogy ilyesmi ne ismétlÅ‘dhessen meg. Szégyenletesnek találta, hogy annak idején a kereszténység érdekeként is hivatkoztak az elkövetett borzalmakra. A szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének elnöke, Richard Duda örömmel fogadta a pápa szavait, sÅ‘t, egészen pontosan fontos történelmi pillanatként hivatkozott a napra a zsidó és keresztény közösségek együttműködése szempontjából, amit a jövÅ‘ben is erÅ‘sen szorgalmaz. Ne feledjük, hogy mindez ugyan abban a városban történt, amit néhány hete egy neonáci párt „hívott tetemre” az „oltási diktatúra” elleni harc érdekében. Mit mondhatnánk, mozgalmas egy hely Pozsony.

Az egyházfÅ‘ ezután a szálláshelyéül szolgáló pozsonyi nunciatúrára vonult, ahol elÅ‘ször Boris Kollár parlamenti képviselÅ‘t és családját, majd Eduard Heger miniszterelnököt látta vendégül egy rövid beszélgetés erejéig. Heger egyébként üdvözölte a pápa szavait, mely szerint Szlovákiának a „béke szigetének” kell maradnia Európában, ami a testvériség és együttműködés fontosságát hirdeti mind állampolgárai, mind a többi ország számára.

Ilyenféleképpen telt hát a pápa elsÅ‘ napja országunkban. És hogy mi ebbÅ‘l a tanulság? Ha egy olyan korú intézmény vezetÅ‘je, mint a keresztény egyház a változást, a haladást és mindenki elfogadását hangoztatja egyre erélyesebben és erélyesebben, akkor talán annak is érdemes mindezen elgondolkodni, aki eddig megrögzötten ragaszkodott valami régi „normalitáshoz”, ami lehet soha nem is létezett igazából.