A magyar csapaton látni lehetett az otthoni pálya okozta nyomást – a fiúk rengeteg hibával játszottak, a döntő pillanatokban többször is feleslegesen veszítették el a játékszert. A fájó vereségre szinte senki nem számított, papíron ugyanis a magyar válogatott volt az erősebb. Ez azonban semmit nem vesz el a hollandok érdeméből, akik szinte a meccs elejétől kezdve kontrollálni tudták a pályát, nem beszélve a kapus által bemutatott bravúrok tömkelegéről. A félidő felére 9-4, majd a 20. percre 10-5 volt az ellenfél javára. Mikler Roland helyett Székely Márton jött a kapuba, ezzel valamelyest sikerült stabilizálni hátul a játékunkat, kapusbravúrok is voltak, de ez is csak arra volt elég, hogy az első félidő utolsó két percében háromgólos hátrányra zárkózzunk.

Nem ez volt a válogatott történetének legjobb első félideje, a sokkal esélytelenebb Hollandia 13-10-re vezetett harminc perc játék után. A második félidő elején mutatott játék aztán ismét reménykedésre adott okot, hiszen a magyar csapat kétszer is emberhátrányból tudott gólt szerezni – ezzel fel is jöttünk egy gólra. A védelem azonban szinte az egész meccsen ementáli sajtra hasonlító alakot vett fel, így a 40. percben már ismét néggyel mentek a hollandok. A mérkőzés végéhez közeledve ismét felcsillant a reménysugár: a magyar csapat kettős emberelőnybe került, sőt egy ponton, 28-28-as állásnál végre utol is érte a holland válogatottat, de a védelem csődje miatt ez a lehetőség is elúszott. A mérkőzés hazai legjobbja Lékai Máté volt, de egyedül ő sem húzhatta el a csapatot a győzelemig.

Vereséggel nyitott az MVM Dome és a magyar válogatott is, 31-28 lett a vége oda. Reméljük, a következő mérkőzést már egy feljavult defenzívával kezdi meg a nemzeti csapat.