A karácsonyi ünnepek legszebb pillanatait képezik a közös családi ebédek, vacsorák. Amikor az asztal körül ott ülnek szeretteink, s az asztal roskadozik a rengeteg féle ünnepi ételtől, valódi boldogság és hála tölt el minket. Sok fiziológiai és pszichológiai folyamat megy végbe ilyenkor testünkben, s végső soron ennek következtében szokatlanul sokat eszünk. A BBC vizsgálta, pontosan mi miatt tömjük magunkat ilyenkor degeszre.
Amikor egy fajta ételt eszünk, egy idő után úgy érezzük, megtelt a gyomrunk, nem esik jól tovább gyömöszölni magunkba azt, ami a tányérunkon van. Ezt az ún. szenzorikus jóllakotság (sensory specific satiety) fiziológiai jelenségnek köszönhetjük. Dr. Marion Hetherington, a Leeds Egyetem professzora szerint ez a jelenség pontosan abban nyilvánul meg, hogy egy kellemes íz megváltozik, miközben épp eszünk az adott ételt. Tehát amikor kedvenc ételeinket esszük, az első harapást mennyeinek érezzük. De minél többet és többet eszünk belőle, annál kevésbé érezzük mennyeinek, finomnak. Mégis ez a fajta ízvesztés csak erre a bizonyos ételre vonatkozik, más fajtára nem, hiába hasonlítanak ízben.
A szenzorikus jóllakottság egy felettébb alkalmazkodó jelenség, ami rendkívül jól szolgálja a mindenevő embert, ugyanis ha elegünk van az egyik fajta ételből, gond nélkül át tudunk állni a másikra, tudjuk meg Hetheringtontól. Kiváltképp karácsonykor, amikor széles a kínálat és megpakolhatjuk a tányérunkat sokféle finom étellel, szinte ellenállhatatlan, hogy a szokottnál többet együnk. Minél többféle étel szerepel a menün, annál ritkábban jelentkezik a szenzorikus jóllakottság.

Ez a jelenség az oka annak is, hogy a desszertnek mindig marad hely a gyomrunkban. Mindenki ismeri az érzést, hogy a főételre már nem tud ránézni se, annyira tele ette magát, de egy kis süti vagy szaloncukor még jöhet. Ez azt bizonyítja, hogy a kellemes íz eltűnése, a hedonikus élvezet elmúlása csak ahhoz az ételhez kötődik, amit épp befejeztünk – így teljesen más ízvilágú ételek még mindig csábítónak hatnak.

Dr. Hellen Ruddock, a Birminghami Egyetem professzora arról számolt be, fogyasztásunkat az is nagyban befolyásolja, kivel ülünk egy asztalnál. Így például, ha olyan személyek vesznek körül, akik nagyobb adagokat esznek, automatikusan mi is többet eszünk. Továbbá a BBC-nek elmondta, hogy bizonyított tény, hogy családunk és barátaink körében többet vagyunk képesek enni. Ez történelmileg azzal is magyarázható, hogy az agyunk automatikusan arra koncentrál, hogy annyit együnk, amennyi csak belénk fér, amikor többen osztozunk rajta. Továbbá egyes ételekhez érzelmeket kapcsolunk – valaki azért szeretheti a rántott pontyot, mert gyermekkorára emlékeztetheti és az akkori karácsonyra. Így többet fogyaszthat az adott ételből, mert kedves emlékeket, boldogságérzetet ébreszt benne. Minél intenzívebb érzelmeket vált ki a fogás, annál többet képes belőle enni.
Az étel karácsonykor nem csak a táplálkozásról szól, hanem az együtt töltött időről, szép emlékek gyűjtéséről, régi boldog percekre való visszaemlékezésről, a történet mesélésről. Így ez rendkívül fontos részét alkotja kultúránknak és annak, kik vagyunk valójában.