MI IS AZ A SZŰRÉS?
A szűrés a panaszmentes személyek egyszeri, vagy inkább időnkénti egészségügyi vizsgálatát jelenti, aminek az a célja, hogy kizárják a még rejtett betegség fennállásának valószínűségét, vagy éppen megerősítsék azt. Nem kerülgetem a forró kását: egy-egy szűrésen való részvétel a szó legszorosabb értelmében is életmentő lehet. Sajnos a magyarországi (és szlovákiai) – a teljesség igénye nélkül: a daganatos-, szív- és érrendszeri megbetegedéseket és elhalálozásokat bemutató – adatsorok nemzetközi kitekintésben is nagyon szomorúak. Mindez azt mutatja, hogy az egyébként is alacsony szinten álló egészségtudatosságnak csak kis mértékben része a szűrővizsgálatokra való járás. Az ÁNTSZ szerint a „ha Magyarországon a lakosság legalább 70 százaléka részt venne az egészségügyi ellátórendszer által felkínált szűrővizsgálatokon, a szervezett szűrés bevezetését követő 5-7 éven belül évente mintegy 1500-2000 személy idő előtti halálozása elkerülhető lenne.” De mindezt hozzuk egy kicsit közelebb a mindennapjainkhoz: ha egy-két évente eljárunk a szűrővizsgálatokra, akkor nagyobb eséllyel és tovább tudunk jó- és egészséget életet élni, jelen lenni szeretteink életében.

RENGETEG MINDENRE KELL FIGYELNI, DE MINDKÉPP MEGÉRI

A szűréseken természetesen nőknek és férfiaknak egyaránt ajánlott a részvétel.

A legfontosabb női szűrések:

Emlőszűrés – a 45-65 év közötti nők mammográfiás vizsgálata, de fontos a rendszeres önvizsgálat is.

Méhnyakrákszűrés – 25 és 65 év közötti nők háromévenkénti citológiai vizsgálata.

Csontsűrűség-mérés – a csontritkulás a klimax kezdetétől erősödhet föl, 65 éves kortól fölfelé ajánlott a gyakori szűrés.

A férfiak legfontosabb szűrései:

Hererák – fiatal korban alakul ki, így 35 éves korig rendszeres szűrésre és önvizsgálatra van szükség.

Prosztatarák – 50 éves kortól évenként ajánlott a PSA-szűrés és a tapintásos urulógiai vizsgálat, ugyanakkor, ha vérrokon esetében előfordult a daganatos betegség e fajtája, már 40 éves kortól érdemes szűrésen részt venni.

Mindemellett a vastagbélszűrés mindkét nemet érinti, amire 50 éves kor fölött kétévente mindenképpen időt kell szánni, de a melanóma-szűrés is évente javallott.
Hosszan sorolható, hogy mi mindenre érdemes és fontos odafigyelni akár korcsoportokat illetően is, hiszen az EKG- és vércukorszint-vizsgálatok, a fogaszati szakrendeléseken való rendszeres részvétel, a testtömegindex-figyelés és mérés is az egészségügyi öngondoskodás részét képezi. Szerencsére ma már rengeteg információ érhető el a különböző lehetőségekről és aki keres, az talál is.

MIÉRT LÉPJÜNK A VÁLTOZÁS ÚTJÁRA?

Egyebek mellett, de alapvetően két tényező ösztönzi az embert arra, hogy elkezdjen önmagáról is gondolkodni, majd akár tényleg a változás útjára lépni. Az egyik: amikor már nagyon „fáj” az aktuális élethelyzet, mert elvész a mindennapokban, az emberi kapcsolataiban, folyamatosan stresszel, rosszabb esetben már kialakult valamilyen megbetegedés is. A másik: amikor el tudja képzelni, hogy milyen életet is szeretne évek múlva élni, képes együtt érezni a jövőbeli énjével s felmérni, hogy ahhoz a vágyott állapothoz mit is kellene tennie. Sehol sincs kőbe vésve, hogy a változást – jelen esetben a szűréseken való rendszeres és aktív részvételt – a félelemnek kellene motiválnia. Érdemes fejben tartani, hogy ez a fajta motiváció rengeteg energiát emészt föl, nem tartós és akár újabb megbetegedésekhez vezethet. Szerintem ebben a jó- és egészséges élethez vezető út könnyebben és nagyobb sikerrel is járható, ha 5-10 éve múlva is „látjuk” önmagunkat egészségesen, jókedvűen, méltóságban, a szeretteink körében. Jutalmazd és ne büntesd magad, ne várd meg, hogy fájjon! Nem az a jó kérdés, hogy mások mit tehetnek értünk, hanem hogy mit tehetünk önmagunkért s azon keresztül másokért is.

BG

Forrás: Lippai Roland