Hogyan utáltasd meg magad néhány, több generációból is kiragadott, „ha nekem rossz volt, hát másnak se legyen jobb” gondolkodású emberrel? Legyél oktatásügyi miniszter és a vészhelyzetre való tekintettel töröld el az érettségit. Hogy érd el az utóbbi hatást, ha nem vagy oktatásügyi miniszter? Írd meg ezt a cikket…

Na, mindent csak szépen sorjában. Március 22.-én járásunkban is több középiskola végzős évfolyama tért vissza az online térből az iskolapadba, hogy az előttük álló egy hónapnyi oktatás erejéig minek, azt igazából senki sem tudta, hiszen az eddigi öt hónap távoktatás után nem gondolták, hogy ez még bármin változtatni fog, de ez már igazán egy másik történet. Branislav Gröhling oktatásügyi miniszter valami furcsa órarendhez igazodva délelőtt 11 órára hirdetett sajtótájékoztatót arról, mi lesz a sorsa a 2021-ben esedékes érettségi vizsgáknak, azonban a diákok többségének valószínűleg nem kellett attól tartani, hogy tanáraik ne engednék meg nekik az „események” nyomon követését, hiszen nagy eséllyel ugyanolyan izgatott volt oktató és tanuló a bejelenteni valókkal kapcsolatban, igaz más-más okokból.

Néhány perc izgalom után meg is történt a nagy bejelentés, az érettségi vizsga a megszokott formájában ELMARAD, helyette a diákok a kötelező vizsgatárgyakból a négy év alatti jegyeik átlagát kapják majd meg. Gröhling hirtelen az ország kedvence, az ifjúság hőse lett, képeivel megtelt a szociális média minden felülete, sokan profilképüket is arcára cserélték, aznap pedig tiszteletből minden boldog diák bundáskenyeret evett ebédre (a napjainkra már csak volt miniszter egyik kedvencét). A döntés nem volt sem idegen, sem pedig teljesen váratlan, hiszen a tavalyi évben az akkor még csak „betanuló” Gröhling szintén ezt a döntést hozta a vizsgákkal kapcsolatban, döntését pedig egy éve sem úszta meg negatív felszólalások nélkül, az idei évet mégsem tudjuk teljes mértékben összehasonlítani a tavalyival, hiszen mind a távoktatás időtartama, mind a diákok motivációja nagymértékben változott azóta, és ezek bizony fordított arányba álltak.

Az üggyel kapcsolatos negatív kommentek, akár szóban, akár írásban, eléggé sablonszerűre sikeredtek, szóval lehetőségünk volt hallani/olvasni a „Nagy semmire kapnak érettségit”, az „Ezekből aztán nagy szakemberek lesznek”, illetve a „Hova tart a világ…” számos változatát, de egészen biztosan találhatunk ezeknél akár cifrább, akár összeszedettebb, érvekkel jobban alátámasztott hozzászólást is, a többséget mégis a fentebb említettek adják. A felháborodás elsődleges forrása úgy tűnik az, hogy páran úgy gondolják, a végzős diákok nem dolgoztak meg eléggé vizsgájukért, hanem közel fél évig otthon ültek és várták a sült galambot, ja meg persze panaszkodtak és (pár régebbi hozzászólásra hivatkozva) „hisztiztek”, hogy mennyire rossz is nekik. Most aztán megkapták, amit akarnak, se írásbeli, se szóbeli, na, most kell leszólni őket, ne hogy egy pillanatra kiélvezzék, hogy egy nem hétköznapi helyzetben, nem hétköznapi módon teljesítették életük ezen állomását. Azt ilyenkor persze mindenféle gond nélkül el lehet felejteni, hogy ők voltak az az évfolyam, akik középiskolai éveik közül azt, amelyik általában a legmozgalmasabb, félig otthon töltötték, vagy, hogy sem szalagavatójukat, sem ballagásukat nem élhették át úgy, ahogy ezt minden más évfolyam kiélvezhette és remélhetőleg a jövőben is fogja majd. Nyilván azt is felejtsük el, hogy ezek a diákok töltöttek több mint egy évet egy olyan oktatási rendszerben, amit gyakorlatilag rajtuk teszteltek, ne hogy gondoljunk arra, hogy így esetleg sokaknak fontos információk maradtak ki, amiket akármennyire is akartak, nem tudtak megérteni egy 40 perces videó beszélgetés folyamán. Jaj, azt pedig már tényleg meg se említsük, hogy voltak köztük olyan diákok is, akiknek nem adatott meg az a luxus, hogy csúcsminőségű internettel, saját számítógéppel kapcsolódjanak be az órákra, mert nem hogy ilyeneket, de még esetleg egy okostelefont is problémát okoz beszerezni a családnak. És persze azt se vegyük figyelembe, hogy az, aki valóban el akar érni valamit az életében, ugyanúgy tanult eddig, ahogy bármelyik korábbi végzős diák, és ha a négy év jegyeinek átlaga alapján kap majd érettségi eredményeket, azokban valószínűleg meg fog látszani eddigi munkájának eredménye. Mindezt el lehet felejteni, elég arra koncentrálni, hogy ezek a diákok képzetlenek és lusták, hiszen nem kellett tételeket magolniuk (de, egészen eddig ezt csináltuk), hisz az érettségiket már csak úgy osztogatják.

Merem állítani, hogy az idei végzős évfolyam diákjai semmivel sem lesznek kevesebbek bármelyik más érettségiző évfolyamtól, hiszen roppant egyszerű a téma, aki el szeretne valamit érni, az nem csak akkor tanul, ha azt felette lebegő vizsgák rémképe kényszeríti. Mellesleg az kifejezetten érdekelne, hogy azok közül, akik olyan bőszen tiltakoztak ez ellen a rendhagyó megoldás ellen, vajon hányan mondhatják el magukról, hogy csalás vagy segítség nélkül jutottak túl a középiskolát lezáró vizsgákon, urambocsá hány rosszindulatú hozzászóló van, aki ezt az állomást teljes egészében kihagyta életéből. Nyilván nem szeretnék előítéletes lenni, részben meg tudom érteni azokat, akik ezt igazságtalannak tartják, esetleg nyugtalankodnak, hogy a jövő szakemberei nem rendelkeznek majd megfelelő képesítéssel, nekik csak annyit üzenünk, nem kell félni, nem mi leszünk a passzivitás és a munkakerülés generációja, bár magyarázhatok is én……
Sok szeretettel, egy idén érettségizett diáktól.