Ezt az igényt csak erÅ‘síti, ha egyetemre megyünk és új, idegen környezetben találjuk magunkat, távol az otthontól és sok esetben akár a megszokottól eltérÅ‘ nyelvi közegben.Ilyenkor nagyban megkönnyítheti a hétköznapjainkat, ha adott számunkra egy befogadó közösség, aminek tagjaival legalább egy dologban biztos kivétel nélkül megegyezünk, mégpedig anyanyelvünkben. A Diákhálózat (továbbiakban DH) és tagszervezetei hosszú évek óta látják el ezt a feladatot és biztosítanak otthonos közeg mellett kulturális programokat a szlovákiai születésű és a környezÅ‘ országokban továbbtanuló magyar egyetemisták számára. A szervezet működésérÅ‘l és eredményeirÅ‘l újonnan megválasztott elnökével, Kiss Rékával volt lehetÅ‘ségem beszélgetni.

Hogyan foglalnád össze pár mondatban a DH célját?
A DH célja nagyban függ attól, hogy éppen milyen tagok alkotják, így az Å‘ érdeklÅ‘désük, preferenciák alapján akár változhat is. Az utóbbi idÅ‘ben erÅ‘sen ráfeküdtünk a közösségépítésre, sokat foglalkoztunk az önfejlesztéssel, a megfelelÅ‘ kommunikáció kialakításával és azzal, hogy a csapatunkat befogadóvá tegyük, ahol mindenki jól érezheti magát és gond nélkül együtt tud működni. Összefoglalva az a célunk, hogy közösségként jól működjünk, tisztában legyünk az aktuális oktatásügyi témákkal és segítséget tudjunk nyújtani ilyen téren, illetve, hogy az érdekvédelem terén is helyt álljunk és ki tudjuk nyilvánítani a felvidéki diákság véleményét.

Mióta veszel részt a szervezet munkájában?
Passzívan már 2018-ban is részt vettem a DH eseményein, aktívan, a szervezet munkájában pedig 2019 Å‘sze óta.

Mik tartoznak a DH elnök feladatai közé?
Hát, most megfogtál, Å‘szintén szólva, még én is tanulom ezt a szerepet, így azt fogom elmondani, amit eddig tudok. Évente kétszer tartunk Hallgatói Parlamentet, féléves periódusokban, ott pedig célokat tűzünk ki magunk elé azzal kapcsolatban, mit szeretnénk elérni, véghez vinni az elkövetkezÅ‘ fél év során. A programok koordinálása és felügyelete is az elnök feladata, ehhez azonban segítséget kap a szervezet ellenÅ‘rétÅ‘l és a belügyestÅ‘l. Emellett a tagszervezeteket és azok tagjait rendszeresen informálni kell az aktuális projektekrÅ‘l, illetve arról, hogyan tartjuk épp a kapcsolatot támogatóinkkal. Hálás vagyok, hogy nem kell mindent egyedül csinálnom és szétoszthatom a feladatokat, szóval talán ennek örülök a legjobban, de ugyanúgy érdekes az anyagi támogatás bebiztosítása különbözÅ‘ forrásokból, hogy a szervezet zavartalanul működhessen tovább.

Mit jelent számodra a szervezethez tartozni?
Ez egy nagyon jó kérdés. Picit olyan érzés ebbe a közösségbe tartozni, mint ha az ember hazatalálna. Mindig is érdekelt a közösségi munka és emellett a felvidéki magyarság érdekei is, régebb óta kivettem a részem a Gombaszögi Nyári Tábor szervezésében, ezek a vonalak pedig leginkább a DH-ban „futnak össze”, az pedig, hogy mindezt a legjobb barátaimmal csinálhatom, már tényleg az egész legjava.

Mekkora meglepetésként ért a kinevezésed?
Leczkési Zoli, akitÅ‘l átvettem az elnökséget már régebb óta „sutyorogta” nekem, hogy szeretné ha én lennék a DH elnök, azt tudtam is, hogy jelölt leszek, csak azt nem, hogy a végén elnök is lesz belÅ‘lem. Ugyan akkora meglepetés nem ért, nagyon örülök neki, hogy így alakult és nagyon hálás vagyok azért, hogy Zolitól vehettem át a posztot, illetve ugyanilyen hálás vagyok az Å‘ munkájáért is.

Milyen hatással volt az utóbbi, közösségi szervezetek számára nem éppen kedvezÅ‘ idÅ‘szak a DH-ra?
Elég meglepÅ‘, de a „covid-helyzet” épp hogy segített a DH-nak. A tagszervezeteket ugyan megbénította ez az idÅ‘szak, hiszen a diákok általában nem jártak fel az egyetemi városokba, ez által találkozni sem tudtak, így a DH szolgált egyedül „kapaszkodási pontként”, aminek ugye konkrét helyszíne nincs, ott jelenik meg, ahol kell. Igyekeztünk az intézkedéseket betartva találkozni, rengeteg volt a videóhívás, ezek keretén belül például társas-esteket is tartottunk. Nyáron pedig egy hatalmas lépést tett meg a szervezet, hosszú idÅ‘ után visszaköltözött Gombaszögre, ez pedig kiegészült a 40-es jubileumát ünneplÅ‘ Gímesi MűvelÅ‘dési Táborral, majd a Klubmozgalmi Nagytalálkozóval. A DH rendszeresen tudott nekünk célt adni, amiért együtt tudtunk dolgozni, így tényleg azt mondanám, hogy rajtunk segített a pandémia.

Szerinted mi a szervezet legnagyobb erÅ‘ssége?
A legnagyobb erÅ‘sségünk, hogy szeretjük egymást, barátok vagyunk és tudunk számítani egymásra. Ha valaki segítséget kér tÅ‘lem, akkor nem csak azt veszem számításba, hogy Å‘ a belügyes, hanem például, hogy Réka, a barátom kér tÅ‘lem segítséget, mert egyedül nem gyÅ‘z valamit, esetleg a véleményem szeretné kikérni. Együtt vagyunk és együtt is akarunk lenni, emellett pedig nyitottak is vagyunk, hiszen gólyák és nem gólyák jelentkezését egyaránt várjuk és szerencsére az utóbbi egy évben egyre többen keresnek is minket, hogy a csapat tagjai lehessenek és becsatlakozzanak munkánkba.

Mi az, amiben úgy gondolod, hogy még tudnátok fejlÅ‘dni?
Jelenleg a közösségépítés javára elhanyagoltuk érdekvédelmi tevékenységeinket, mert az elÅ‘bbire volt szükség ahhoz, hogy olyan munkát tudjunk végezni, amire büszkék lehetünk. Szeretném, ha visszatalálnánk utóbbihoz is és gyakrabban szólalnánk fel szociális, közéleti és felsÅ‘oktatási kérdésekkel kapcsolatban, hiszen ezek azok a témák, amik talán ránk vannak a legnagyobb hatással.

Milyen célt tűztél ki magad elé elnökséged idejére?
Konkrét célkitűzésem nincs, de annak örülnék, ha ugyanilyen lelkesedéssel és érdeklÅ‘déssel teli csapatot tudnék a következÅ‘ elnöknek átadni. Azt szeretném, ha mindenki úgy zárná le magában a DH-ban töltött éveket, hogy az volt élete egyik legmeghatározóbb idÅ‘szaka.

Zárjuk egy számomra is releváns kérdéssel. Mit üzen a Diákhálózat új elnöke a felvidéki gólyáknak?
Azt üzenném nekik, hogy keressék az egyetemi városok tagszervezeteit, ezen kívül magát a DH-t is bármikor. Én hiszek abban, hogy ez egy olyan közösség, ahol mindenki megtalálja magát és a hozzá hasonló embereket, emellett pedig abban is, hogy a felvidéki magyarságért kell dolgozni, ezt pedig nekünk, egyetemistáknak kell a leginkább megtenni. Amellett, hogy egy óriási, életre szóló buli a DH-hoz tartozni, még egy nagyon fontos munka is, mindezt pedig csak ajánlani tudom. Azt pedig külön kiemelném, hogy aki tud, mindenképp vegyen részt a Gímesi MűvelÅ‘dési Táborban, hiszen a gólya élet ott kezdÅ‘dik.