Péntek óta Igor Matovič kormányfő a szlovák meme oldalak főszereplője – megmutatta, hogyan ne nyilatkozzon és hogyan ne viselkedjen egy kormányfő egy nemzetközi csatorna élő adásában. Az ominózus jelenetben, amely az internetet uralta napokig, éppen alfahím beszédét adta elő Matovič Brüsszelben az Európai Bizottság tévés stábja előtt, amikor belekeveredett szlovák (!) körmondatába. Ezután szerette volna újra felvenni az egészet és megpróbálta megkérdezni angolul, megpróbálhatja-e még egyszer, de csak ennyi jött ki belőle: „Can I go one time? Next time. Yeah.” Csak ezután kapta a hírt, hogy élő adásban szerepel. Nos, nem hiába emlegetik őt sokan Andrej Danko utódjaként.

Mindez a kis botlás nem kéne, hogy több legyen, mint emberi hiba, de rátesz az egészre egy lapáttal, hogy Matovič koalíciós nézeteltérések miatt semmilyen szakértőt nem vitt magával a brüsszeli csúcstalálkozóra, még főtanácsadóját sem. Ezáltal a tárgyalóteremben egyedül kellett megbirkóznia és hozzászólnia az olyan szakértelmet követelő és Szlovákia számára kulcsfontosságú témákhoz, mint a klímaváltozás vagy a Brexit.

Viselkedésével nem csupán a szlovák politikai élet megvetését vívta ki, de nemzetközi körökben is támadhatóvá vált saját magának köszönhetően.
Miért is ment egy ilyen jelentős európai találkozóra kormányfőnk szakértői csapat nélkül? Sajnos a válasz kiváltképp egyszerű: büszkeségből. Kiutazását megelőzően a Brüsszelben felmerülő témákról itthon is folyt politikai vita. Richard Sulíkkal, a szlovák gazdasági miniszterrel azonban olyannyira kiéleződött a koronavírussal kapcsolatos vitájuk, hogy úgy döntött, „politikai felelősségrevonáshoz” folyamodik. Nem elégedett meg az érzelmes Facebook bejegyzésekkel, nemzetközi szégyenre volt szüksége. Büntetését koalíciós partnerére olyan formában szabta ki, hogy az európai vezetők csúcstalálkozójára nem vitte magával az európai ügyekért felelős szlovák minisztérium államtitkárát, Martin Klust (SaS). Bár az államtitkár diplomáciai jártasságát megkérdőjelezhetnénk, afelől nincs kétség, hogy alap átlátással rendelkezik az európai kérdésekkel kapcsolatban és ismeri a nemzetközi tárgyalás formájának részleteit.

Ha mindez nem lenne elég, brüsszeli „jó hírünkhöz” hozzájárul az is, hogy október elejétől nincs a helyszínen állandó képviseletünk.
Összegezve Matovič úgy kerekedett fel kis brüsszeli kalandjára, hogy nem csupán hátra hagyta azt a kulcsembert, akinek aktív átlátása van a tárgyaláson felvetett témákról, de nem volt támogatója az uniós állandó képviselet vezetőjének személyében sem, s ha ezt keresztezzük kommunikációs stílusával és rettenthetetlen angol tudásával, melegen tálalva kapjuk Szlovákia presztízsének támadhatóságát a nemzetközi vezetők körében.

Kormányfőnk annyira meg akarta büntetni koalíciós partnereit, hogy közben minden tudását megpróbáló helyzetbe sodorta magát: nem csupán olyan témákkal kellett szembenéznie, amelyek szakértelmet és tájékozottságot követelnek (például szó volt arról, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése céljából hozott intézkedéseknél nem szabad megfeledkezni a nemzetgazdaságokra gyakorolt hatásokról, illetve azt össze kell hangolni a koronavírus-járvány elleni küzdelemmel, de ezen kívül téma volt az EU és Afrika közötti kapcsolatok és az illegális bevándorlók kérdése is), de farkasszemet nézhetett Európa legdörzsöltebb vezetőivel, akik saját hatalmi érdekeiket szeretnék érvényesíteni. Ezt mind zárt ajtók, fordítók és kisebb tanácsadók nélkül, amelyről ugye híresek ezek az európai csúcstalálkozók. Ezáltal nehéz objektíven állást foglalni, hogyan is teljesített kormányfőnk.

Mindent összevetve annyit sejthetünk, nem futott be a nagykutyák körében. Ha ez tényleg így volt, senki mást nem hibáztathat, csak saját magát.