Avatás? De hiszen azt idén nem lehet! – örült az első évfolyam. Megúszták a „szégyenfolyosót”, a himnuszírást, a nyilvános énekléseket és persze a bemutatkozó műsor készítését. Legalábbis ezt hitték egészen addig, míg vissza nem engedték a gimnazistákat a második félév végén az iskolába, és az avatást hagyományosan szervező második évfolyam meg nem hozta a döntést: mi márpedig avatunk!

A szervezők szabadjára engedték egész évben visszafogott gondolataikat, és már-már összeesküvés-elmélethez hasonló terveket kezdtek szövögetni. „Fussanak tíz kört az iskola körül, süssenek nekünk tortát, jöjjenek fürdőruhában” – ilyen és ehhez hasonló ötletek záporoztak. És hogy mennyi valósult meg ezekből a konferencia utáni napon, június 25-én? Természetesen egyik sem, de ez nem azt jelentette, hogy feladat nélkül maradt volna az idei első évfolyam! Az előre megadott szavak felhasználásával költött jó öreg himnuszok természetesen elkészültek és el is hangzottak, majd a másodikosok készítette ajándéktrikókat felöltve mondták el elsőseink a „duccás” esküt. Ezt követően pedig a korlátozásokat betartva együttesen játszottunk az iskoláról szóló kvízt az osztályokban, valamint csapatjátékokat az udvaron. Az elsősök megcsillogtathatták, mit is hoztak magukkal a Duna utcára, és kellemes beszélgetéseket folytathattak a náluk tapasztaltabbakkal. Mindeközben akár a barátság magvát is elvethették, ha ez eddig még nem sikerült volna. Mi, másodikosok pedig osztályfőnökeinkkel együtt újra és újra megállapítottuk: megint egy remek csapat gazdagítja a Duna utca nagy családját!

Örülünk, hogy a vírus ellenére megtarthattuk a tradíciót, és tovább is adhattuk azt, eloszlatva az elsősök félelmeit, fölkészítve őket a jövő évi avatásra.

a második évfolyam nevében: Petrik Zsófia