Andreas Möller, világbajnok és Európa-bajnok német labdarúgó, a magyar válogatott korábbi másodedzője:

„A kilencvenhetes, Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben Puhl Sándor volt a játékvezető, nagyszerűen bíráskodott, ám az igazi emlékem róla mégis az egy évvel korábbi Európa-bajnoksághoz kötődik… Az elődöntőben tizenegyesekkel győztük le a házigazda Angliát, s Puhl Sándor sárga lapot adott nekem, amit ott azonnal számonkértem rajta, de ő laza mozdulattal futott tovább. Évekkel később, amikor a magyar válogatott másodedzője voltam, és összefutottunk, kiderült, ő is pontosan emlékezett arra a szituációra. Persze felemlegettem neki az esetet, hiszen nem játszhattam a fináléban, ő pedig elmagyarázta, miért adott nekem sárga lapot. Megittunk egy pohár bort, órák hosszat beszélgettünk. Játékvezetőként az egyik legjobb volt a világon, a futballból érzett minden rezdülést. Legutóbb, amikor találkoztam vele, már betegeskedett, rendkívül sajnálom, ami vele történt.”

Arrigo Sacchi, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya:

„Puhl Sándor a kilencvenes évek nagyszerű játékvezetője volt, akinek kiemelkedő képességeit a szakma számos elismerése igazolta. Világbajnoki döntőt nem bíznak akárkire, igaz, a magyar bírónak az 1994-es brazil–olasz fináléban nem volt igazán nehéz dolga. Hogy miként emlékszem a Puhl Sándor vezette másik vb-meccsünk, az Olaszország–Spanyolország vb-negyeddöntő elhíresült mozzanatára, amikor Mauro Tassotti eltörte Luis Enrique orrát? Őszintén szólva nem láttam a jelenetet, csak később, a visszajátszásokban, de úgy hiszem, piros lap és tizenegyes járt volna érte.”

Sepp Blatter, a FIFA korábbi elnöke:

„Puhl Sándor a világfutball egyik nagyszerű személyisége, illetve minden játékvezetőnek példakép volt. A magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakját veszítette el. Részvétemet fejezem ki a családjának és a barátainak!”

Pierluigi Collina, az IFFHS által hatszor az év legjobbjának választott olasz játékvezető:

„Puhl Sándor generációja egyik legjobb játékvezetője volt, útjaink a kilencvenes évek végén keresztezték egymást. Megtiszteltetés volt, hogy átvehettem az örökségét, és utána lehettem a legjobb játékvezető. A világ játékvezetése egyik legzseniálisabb tagját veszítette el.”

Gianni Infantino, a FIFA elnöke (az mlsz.hu oldalon):

„Szeretném őszinte részvétemet kifejezni Puhl Sándor korábbi FIFA-játékvezető halála miatt. Kétség sem fér hozzá, hogy Sándor jelentős mértékben hozzájárult a játékvezetés fejlődéséhez, valamint sportunk és értékeink népszerűsítéséhez Magyarországon, Európában és a világ minden táján. Korának egyik legkiemelkedőbb játékvezetőjeként széles körben elismert öröksége a pályán és a pályán kívül sem merül feledésbe. A nemzetközi labdarúgó-közösség nevében szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésünket a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, valamint Sándor családjának, barátainak és szeretteinek. Reméljük, hogy ezek az emlékek és támogató szavaink némi vigaszt nyújthatnak ebben a nehéz időszakban.”

Roberto Baggio, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott tagja:

„Szomorúan hallottam Puhl Sándor halálhírét. Mélységesen át tudom érezni a szerettei és a hozzá közelállók fájdalmát, sajnos a közelmúltban megtapasztaltam, mit jelent családtagot elveszíteni, ráadásul a járvány következtében. Jól emlékszem nagyszerű személyiségére, határozottságára, rendíthetetlenségére, ő tényleg az a típus volt, aki nem hagyta magát befolyásolni. Életem egyik legfontosabb pillanatában, az 1994-es világbajnoki döntőn volt a közelemben az események fontos szereplőjeként. És nem ő tehetett arról, hogy a kihagyott tizenegyes miatt az egyúttal pályafutásom legszomorúbb napja is lett…”