A törvény értelmében tilos minden nemű diszkrimináció, ennek ellenére több európai országban, s köztük Szlovákiában is, még mindig ez a trend.

„Habár ez fontos téma nemcsak Szlovákiában, de európai, sőt világszinten is és folyamatosan igyekeznek a jelenlegi helyzeten változtatni, még mindig érvényes, hogy a nők Szlovákiában 20%-kal, tehát 1/5-del kevesebbet keresnek, mint a férfiak,” nyilatkozta a TA3-nak Eva Sadovská, a WOOD&COMPANY analitikusa. „Fontos kiemelni, hogy ezek az átlagfizetések adatai, amelyeket befolyásolja az is, hogy a nők több esetben dolgoznak félmunkaidőben, mint a férfiak. Másrészt viszont azon statisztikák eredményei, amelyek az órabért hasonlítják össze, nem sokban különböznek ettől, igaz, a különbség nem 1/5, de még mindig meghatározó,” tette hozzá Sadovská.

Európai szinten a sereghajtók közé tartozunk a bérkülönbségek közti eredménnyel, ugyanis a szlovákiai 20%-os átlag jóval az EU-s alatt van, amely 15% napjainkban. Ha a demokratikus irányelveket vesszük, ezek nagyon elkeserítő számok. Azt gondolhatnánk, hogy a fejlett országokban a nők fizetései nem sokban különböznek a férfiakétól, de ez sajnos nem így van, ugyanis a fejlett országok is harcolnak ezzel a domináns különbséggel.

Ha a különbség okait szeretnénk kideríteni, két irányban kell körbe néznünk Sadovská szerint. „Az egyik erős ok Szlovákiában a szülési szabadság, illetve a szülői szabadság (materská dovolenka, rodičovská dovolenka – megj. szerk.). Például, ha összehasonlítjuk a férfiakat és a nőket 25 és 29 éves kor között, tehát a főiskolák frissen végzett hallgatóit, akik többnyire még nincsenek összeházasodva és a nők még nincsenek szülési, szülői szabadságon, a különbség kisebb mértékű: 12%-kal keresnek kevesebbet a nők, mint a férfiak. Viszont, ha a 35 és 49 év közötti kategóriát nézzük, itt a legnagyobb a különbség. A statisztikák szerint ebben az életkorban a nők 25%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak,” emelte ki az analitikus.

A nők pont 35 és 49 éves koruk közt térnek vissza szülési és szülői szabadságukról a munkaügyi piacra. Ez Szlovákiában kiváltképp hosszú ideig tart, így megeshet, hogy egy nő 3-10 évig is munkaszabadságon van, s ezért a visszarázódás is nehezebb számukra. Ezalatt a férfiak építik karrierjüket, a fizetésük nő, s ezáltal a „rajtvonal” nagyban különbözik a nők és férfiak számára ebben az életkorban.
A másik ok Sadovská szerint, amely nagyban befolyásolja ezt a különbséget az, hogy a nők Szlovákiában többnyire olyan szakterületen és szakmákban dolgoznak, melyek gyengébben vannak fizetve. „Vegyük például az egészségügy és a szociális ellátás területét. Ezen a szakterületen a nők 25%-kal, tehát ¼-eddel kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Viszont a nők többnyire egészségügyi nővérként, szociális gondozó és ápolóként dolgoznak, akiknek alacsonyabb a bére, illetve orvosnőként, akikből közel sincs annyi, mint férfi orvosból. A férfiak ezen a területen többnyire orvosként helyezkednek el, nem egészségügyi ápolóként.”

Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor az alacsonyabb fizetést nem lehet logikus érvekkel alátámasztani. Olyan szakmákmákról van szó, amelyekben nincs szó fizikai megterhelésről, tehát tényleg ugyanazt a munkát végzik, gyakran egyedülálló nők kötöttségek nélkül és ennek ellenére a fizetésük eltér. Ilyen szakmák például az eladó, jogász, fotós.

Ezt a problémát európai szinten többféleképp kívánják megoldani. Az egyik lehetőség a vállalkozások átláthatóságának növelése. Ebben az esetben a vállalkozásoknak kötelezően nyilvánosságra kéne hozniuk és összehasonlítaniuk alkalmazottjaik pozícióit és fizetéseit. A másik lehetőség a szülési és szülői szabadság változtatása, rövidítése lenne. Szlovákia ötletet meríthet ezekből a felvetésekből, de az elsődleges feladat az lenne, hogy a hazai gazdaságnak megfelelő megoldást találjon.

Kováts Orsolya Sára